Léteznek ilyen férfiak?

Én is 22 voltam és nagyon kiábrándult, amikor elhatároztam, hogy kiszúrok én mindenkivel és csak azért sem adom fel.

Elkezdtem tiszta, teljes szívemből hinni benne, hogy igen is megtalál, aki nekem való. Sok sok napon át mondogattam magamban, és átéreztem, hogy milyen boldog leszek, ha itt lesz. Pár hónap múlva találkoztam a Párommal, decemberben voltunk 2 évesek, szeptemberben lesz az esküvőnk és 2-3 éven belül kisbabát is szeretnénk. (Ez a munkaviszonyomtól függ...). Szóval a semmiből lépett elő az Igaz szerelem, mert nem olyat kívántam, aki tökéletes, hanem aki nekem való. Hidd el, váratlanul Rád is rádtalál.

24N

Szia! egy nagyon érdekes kérdést tettél fel engedd meg hogy kifejtsem a véleményemet a dologról :)

Én 27 éves vagyok most , volt eddig összesen 8 barátom, nos az előző 7 egyáltalán nem tisztelt engem, sőt bántottak lelki valamelyik fizikai síkon is.

A mostani párom teljes bizonyossággal állíthatom hogy szeret és tisztel engem.Pont akkor érkezett az életembe mikor feladtam mindent, elesett voltam gyenge és depressziós.Ő ott volt és van is mellettem segít.

Viszont a mi kapcsolatunk nem egy fellángoló szerelemre épült, hanem kölcsönös szimpátiára, és arra hogy mindketten szerettünk volna egy tartós, biztos pontot az életünkbe. Egy ilyen kapcsolatban rengeteg munka van, aki a rózsaszín felhőt, meg a tökéletes nőt/lángoló szerelmet keresi az nem fog ennyi energiát belefektetni abba hogy kialakítson egy ilyet.

Nem tudom, de én eddig egy csomó normális pasival találkoztam.

Ez a kérdés azért megválaszolhatatlan, mert nem ismerünk, nem tudjuk neked ezek mit jelentenek, mit jelent neked a tisztelet, mitől bántódsz meg, milyen a jó kapcsolat stb.

Találkoztam olyan pasival aki egy találkozás után amin még a kezéhez sem értem, és soha nem is jártunk csak ismerkedtünk azt várta, hogy senkire se nézzek már rá utána, na ő szerinte én nem vagyok normális. Csak azért mondom, mert senki sem egyforma.

Amúgy meg egy csomó ember rosszul választ, valamiért tudat alatt a hülyéket vadásszák a normálisakat meg észre sem veszik. Ez valami berögzült butaság lehet, meg pszichológiai izé.

Nem az a baj, ha nem félgőzzel vagy benne egy kapcsolatban, mert szerintem igenis oda kell tenni magunkat egy jó kapcsolatért és megdolgozni érte. DE nem egyedül! Az a baj, hogy ha látszik rajtad, hogy eszeveszettül próbálkozol és kaparsz valakiért, az sok esetben inkább ijesztő, mint vonzó. Meg kell látni, ha egyoldalú a dolog és nem megmagyarázni, hogy hát de ő ilyen. Nem, ilyen nincs. Van aki nem egy rózsaszín lelkű romantikus kis mókus, ez tény, de ők is képesek kimutatni a szeretetüket. Ez megint egy másik kérdés ugyebár, mert van aki nem bírja az ilyen típusú embereket, nem baj, csak nem kell kapcsolatba kezdeni.

De a lényeg, hogy amíg nem vagy biztos a dolgodban, amíg csak tartozni és ragaszkodni akarsz valakihez, addig sokkal nehezebb társat találni. Legyél először tisztában magaddal, azzal, hogy egyedül is képes vagy megállni a helyed. Ne valakit keress, hanem társat, aki egyenrangú. Ne alárendelt akarj lenni, aki csak valaki mással együtt értékes. Nem pótlék, vagy kiegészítő vagy. De amíg úgy viselkedsz, addig úgy is fognak bánni veled.