Mit tehetek ebben az esetben, hogy az én lányom ne igya tovább annak a levét, hogy egy másik gyerek folyton beteg és nem részesül orvosi kezelésben? (költözés kizárt)

De napi 8 órában dolgozom.. Annyi, hogy nem minden egyes nap. Államvizsga előtt vagyok és azért itthon is van mit csinálni. De egyébként már ezt csináljuk. Mi szoktunk itthonról elmenni. De ezt is azért nem tartom fair-nek mert én úgy vélem most jelenleg mi vagyunk akik szintén itt lakunk és nekünk most ez az otthonunk, miért nekünk kell elmennünk itthonról? Nem azt mondom, hogy a nagyszülő menjen el, de van másik nagyszülője is aki imádja.

Például holnap a szülei otthon lesznek, még is ma ismét elhozták... Azt hallottam rokonoktól, hogy sokszor bulizni járnak. Ha én egész héten nem látnám a gyerekem csak este 1 órára, ha lenne egy szabadnapom a héten, biztosan vele tölteném és nem passzolnám le. De ez már csak egy szubjektív vélemény. A lényeg, hogy beletörődtem ebbe, amint lediplomáztam elfogadom a legelső adandó munkalehetőséget és elkezdek dolgozni és a férjem is. Utána remélem megmarad a munkahelyünk és nem szorulunk többé másra...Bízom benne!

Kedves Utolsó!

Lehet, hogy a Te családod tökéletlen volt, mi nem vagyunk azok. :) Látom, hogy érdekes családban nőhettél fel, ahol azt tanították Neked, hogy ítélj meg egy embert egy feltett kérdése alapján. (ráadásul rosszindulattal!) Ismerem ezt a jelenséget, sok hasonló ismerősöm van. :)

Én Veled ellentétben nem vagyok ilyen rosszindulatú, esetleg csak sajnálom, hogy Te rögtön rosszul ítélsz meg engem. Ha érdekel azóta már megbeszéltem ezt a dolgot a nagyival, elmondtam, hogy nekem nem a kislánnyal van a gondom, mert egy aranyos kedves kislány, csak a sajátomat féltem mert senkinek nem hiányzik, hogy folyton beteg legyen. Azóta egyszer újra beteg lett, elvitte orvoshoz, kapott gyógyszert és hála Istennek már nem köhög. Nem mondták, hogy kruppos lenne, antibiotikumot és köptetőt kapott. Pihenést, ágyban fekvést, sok-sok meleg teát javasolt az orvos. Így is tettek. Igaz, itt gyógyult nálunk, de megbeszéltük, hogy amíg beteg nem tesszük össze a két gyereket. Kulturált módon, veszekedés nélkül sikerült ezt megbeszélni. Megértettem a nagyi álláspontjait is, Ő pedig az enyémeket.

Nem kell aggódnod kedves utolsó, én meg fogok tenni mindent azért, hogy a gyermekem büszke legyen rám. Ezért tanulok még mindig és dolgozom buzgón mellette, hogy mindent megadhassak Neki majd egy külön lakásban is. Ha hiszed ha nem, nekem az Ő érdekei az elsők de ezt nem Neked fogom bizonygatni. :) De másnak sem, aki nem hiszi!