Meddig érdemes még reménykednem?

Szerintetek meddig érdemes még reménykednem, hogy én is megtalálom a párom egy olyan lány személyében, aki hajlandó kívül-belül elfogadni?

25 éves vagyok. Főiskolát végeztem, most dolgozok.

De maga a "karrierépítés" egyáltalán nem vonz. Egy éve már észrevettem magamon, hogy a sok kudarc és sikertelenség miatt valahogy a veszélyes dolgokhoz kezdtem vonzódni. Talán pszichológia: a feszültséglevezetésnek egy formája lehet vagy ilyesmi.

A lényeg az, hogy már nem tudom meddig érdemes várnom, de eddig éveket vártam. Megfáradtam.

Most már hajlok afelé, hogy felrúgjam az eddigi életemet és kimenjek külföldre. Közel keleten biztos van valami állás, amit nem szívesen végez európai ember a háborús kockázatok miatt. Vagy jelentkeznék az idegenlégióba. Ez utóbbi sem lehetetlen, mert fizikailag végig bírnám csinálni, mert rendszeresen sportolok.

Csak ebbe nem tudok fejest ugrani, mert nem olyan családból származom, hogy kimegyek nem érek el semmit, visszajövök és gond nélkül eltartanak, vagy szereznek munkát nekem. Ezt a munkát is 10 hónap után találtam... és ha egyszer kilépek nem vesznek vissza.

Lehet, hogy túl gyerekes, de szerintetek érdemes ilyenkor kitűzni egy időpontot, hogy ha jövő januárig a helyzet változatlan akkor indulok? Addig meg tervezgetem, hogy hová menjek.

Mert a mostani életemet nem tudnám sokáig élni. Ha kapcsolatom nincs, akkor legalább kalandra és "veszélyre" vágynék.