Anyuka miért nem akarhat havi 6-7 esténél többet tölteni a gyerekével?

Szerintem embere válogatja.

Mondjuk én legszívesebben orangután lennék, mert rajtuk 8 évig csüng a kölyök, szó szerint. Tehát el nem tudom képzelni, hogy csak ennyi időt töltsek a gyerekemmel.

Nyilván itt más is közrejátszik mint az, hogy saját magára is akar időt fordítani. Azzal teljesen egyetértek, én sem ültem állandóan a gyerek mellett, de mondjuk egy héten egy estét.

A betegség munka kérdésben én nem látom a problémát. Nekem is fix munkahelyem van,jól keresek, mégis bevetem inkább a nagyikat.

Nemrég váltam, nekem is két hét jut, hetente cserélünk az apával. Ha rajtam a sor akkor nem mászkálok sehova, az a másik hét bőven elég (vagy ép sok nélküle)

Lehet magában is belátja, hogy nem alkalmas a gyerek nevelésére. Nyilván lehet benne valami, ha a leírtak ellenére sem neki van ítélve teljesen a gyerek (rugalmas mhely, saját ház, jó kereset).

Talán nem érett az anyaságra. Most lehet ezt mondani, hogy persze azelőtt kellett volna erre gondolnia,mielőtt gyereket vállalt, és ez igaz is, de higgyétek sokszor ez sem könnyű. Aki nem szül gyereket, állandóan érzi a társadalmi nyomást, hogy mennyire nem is nő, ezért sokszor az is bevállalja, aki nem szívből vágyott rá. Persze erősnek kell maradni, de ne tudjátok meg, hogy én is hányszor megkapom, hogy gyereket "kell" szülnöm, sokszor a lelkiismeretre ható mondat: szüleidnek unoka "kell". És ha valaki ezen elgyengül és enged a nyomásnak, az nem fogja átélni azt a nagy csodát, amiről ti írtok, hogy mindig a gyerekével akar lenni.

Ezzel nem mentegetem anyukát, mert tényleg előtte kellett volna erre gondolni, mint ahogyan sokan ezt tesszük, és nem szülünk, de ilyen is lehet benne. És aki elvárásból szült, nem biztos, hogy annyira magáénak érzi ezt az elvárást is egész életére: "Egy nő onnantól, hogy gyereke lesz, nem kell a saját szórakozás, szabadság idejéből lejjebb adjon, a gyerek érdekében"