Megszakítanátok a kapcsolatot a négy éves gyeretekkel, ha kiderülne, hogy nem tőletek van?

Kedves 9-es és egyben tegnapi kérdező!

Belegondoltál abba, hogy milyen érzés lesz majd a gyereknek megtudni ezeket? Azt hiszed sosem lesz egy családi fotó, ami majd a keze ügyébe kerül és nem fog kérdezősködni az édesanyjától, hogy hol van az a bácsi a képekről? Egy négy éves már nem egy 1 éves, akinek nincsenek emlékei. Igaz, felnőtt korára már nem nagyon lesznek, de hidd el, most még egy jó ideig hiányozni fogsz neki, ez lelki törést is eredményezhet nála. Hagyjuk azt a süket dumát, hogy haragudjon csak az anyjára...Ezzel nem az anyával cseszel ki, hanem a gyerekkel. Nem mondom, hogy nem értelek meg, mert borzasztóan nehéz lehet Neked és végtelenül sajnállak amiatt, hogy ilyen pokolian sz*r helyzetbe kerültél, de egyszerűen gondoljatok arra az ártatlan gyermekre is, aki semmiről sem tehet, aki Téged apjaként szeret!

A másik témában adtak egy jó ötletet: Meghaltam.

Saját családot szeretnék és magamra kell gondolnom most, mert senkim sincs.

ma 13:26

Majd anyuci megmondja, hogy az csak egy aktuális farka volt.

Szerintem jobban el lesz foglalva azzal, hogy anyuci rib@nc mint azzal, hogy a férfi jogosan otthagyta őket.

Ne az én ötleteimmel gyere!

Nem vagy egyedül,van egy gyerek aki téged tekint apjának.Attól te majd alapíthatsz új családot,de ne feledd el a gyereket,neki is legyen helye a későbbi életedben.

És vele töltsem az időt, amit a gyerekeimmel kellenne, a gyerekeimtől vegyek el, hogy neki is jusson valami?

Elég baj, hogy a feleségem nyávog, hogy azóta hűséges volt, meg azonnal megbánta már akkor és én milyen jó apav vagyok! Elegem van!

Hát ez teljesen patthelyzet.

Elolvasva a kommentjeidet kedves tegnapi kérdező, először elég dühös lettem rád, hogy hogy lehetsz ilyen érzéketlen.

De belegondolva és lejátszva gondolatban néhány lehetséges forgatókönyvet, ez a leglogikusabb út, amit választhatsz. Valóban.

Mert aki azt mondja, hogy ne büntesse a gyereket, látogassa, tartsa vele a kapcsolatot továbbra is, az mit szólna hasonló helyzetben, ha pár év - vagy annyi se - múlva anyuka új apukát találna és új családként már semmi szükség nem lenne a kérdezőre. Semmilyen alapja nem lenne, hogy továbbra is tarthassa a kapcsolatot. Ráadásul szembetalálná magát - meg a gyerek is - egy újabb nehéz helyzettel.

Szóval lehet én is erre a döntésre jutnék, ha jól átgondolnám a dolgot. És inkább most adnék még egy esélyt mindenkinek - magamat is beleértve - hogy új életet kezdjen. Belül persze sosem felejteném el azt a kis emberkét, akit sajátomnak hittem 4 éven keresztül és tuti lennének emiatt szívszakadásaim..

Én egy korábbi válaszoló vagyok. Nem tudom ez mennyit segít, de nálam a következő volt a helyzet:

Mi a Párommal 5 éve vagyunk együtt, a teherbeesésem körül szétmentünk 1 hónapra. Mielőtt szétmentünk borzasztóan sokat veszekedtünk, szexuális téren is voltak már gondok, nem kívánt mert állandóan csak csesztettük egymást. Flörtölni kezdett egy másik lánnyal én pedig dühömben kihajítottam mert úgy éreztem engem már nem akar - inkább a másik lányt - . Akkor tájt megismerkedtem egy férfival, aki a kapcsolatunk "végén" tartotta bennem a lelket, mondván nem lesz ez végleges, próbáljunk meg javítani a dolgon, de közben erősen éreztette, hogy akar engem és tetszem Neki, azt sem titkolta, hogy a szex sem egy utolsó vágya. Aznap amikor szakítottunk a Párommal zokogva hívtam fel, hogy jöjjön, beszélnünk kell, ugyanis szakítottunk ... Kisírtam a bánatom a vállán és onnantól folyamatosan hajtott rám. Mivel egy rendkívül jóképű, édes, aranyos férfi volt, idővel beadtam Neki a derekam.

Viszont ahogy telt múlt az idő, a "volt" Párommal elkezdtük érezni, hogy valami nem jó, hiányzik a másik. Munkába menet egy nap véletlenül összefutottunk az utcán és hihetetlenül fura érzés volt a találkozás miután hetekig nem beszéltünk. Később egy megbeszélt időpontban találkoztunk, elmondtuk egymásnak, hogy mi történt azóta, én jeleztem, hogy nekem van most egy alkalmi kapcsolatom, Ő is jelezte, hogy Ő is randizgat. Majd ahogy eljött a Karácsony azt akarta töltsem vele, legyünk együtt. Hosszasan vacilálva, majd a másik (az alkalmi) kapcsolatomat lezárva kibékültünk, de ekkor jött a csavar: terhes lettem.

Na már most azt mondanom sem kell, hogy én őszintén leültem és elmondtam Neki mindent, hogy mire kell, hogy számoljon, hogy valójában kérdéses, hogy ki a gyermek apja, Ő ezekről tudott és a mai napig is tisztában van vele. Igaz, nálunk annyi a "szerencsém", hogy a gyermekünk borzasztóan hasonlít rá, de nem lehetünk biztosak abban, hogy valóban az övé -e. Ő azt mondja a mai napig, hogy nem hagyna el bennünket ha kiderülne, hogy tévedünk, de lelkileg összeomlana. Imádja a gyermekünk,így számomra is elképzelhetetlen volna, ha elhagyna bennünket, DE megérteném ... Ha a feleséged hasonlóképpen cselekedett volna mint én, akkor is elhagynád ebben az esetben?