Az apám nagyon rossz dolgokat tett velem, de valahogy nem tudok rá haragudni. Mit tegyek?

2 éves voltam, amikor a szüleim elváltak. Viharos volt a dolog. Utána még 7 évig kisebb-nagyobb kihagyásokkal velünk élt. De mindig volt valami nője. Elköltözött, aztán visszakönyörögte magát. Úgy gondolom anyukám csak miattam tette ki magát a folyamatos csalódásoknak, hogy ne csonka családban nőjek fel. 9 éves voltam, amikor végleg elköltözött, akkor már egy ideje az akkori nőjével volt. Amíg nem nála lakott, addig albérletben, és gyakran - hetente többször- hulla részegen nyomta a kapucsengőt, jött fel és verte meg anyámat. Engem csak egyszer bántott, de ez igazából semmit nem javít a dolgon. Aztán amint a nőhöz költözött, ez elmúlt szerencsére. Onnantól kezdve ritkán találkoztunk, körülbelül 2hetente. Szerettem, és mindig felnéztem rá, pedig okom aztán nem volt erre.

Ahogy felköltöztem Budapestre, ami 2 s fél éve volt 2szer találkoztunk, de nem is hiányzott annyira. Tudtam magamban, hogy el kell engednem, mert semmiképp sincsen lelkileg rám jó hatással ez a dolog. Aztán a lelkembe gázolt tavaly húsvétkor.. A barátommal mentünk nagymamámékhoz, bemutattam mindenkinek. De vidéki húsvét = alkohol. Nem is lett volna ezzel baj, ha nem itatja le a barátomat. Ő a megfeleléskényszer miatt gondolom nem is nagyon ellenkezett, de nem ez a lényeg. Amikor megpróbáltam leállítani apámat , akkor meglökött és annyit mondott " rosszabb vagy, mint anyád volt." Majd sírva fakadtam és megpróbáltam a barátomat elrángatni, hogy menjünk, addigra teletömködték a fejét mindenféle igéretekkel. Majd berontott apám a szobába , ahol zokogtam, ordítva próbálta kiszedni belőlem mi bajom van így : " tudom, hogy sosem törődtem veled, de most mondd el mi a bajod." Majd nagynehezen sikerült elhoznom a páromat, ezután pedig úgy döntöttem nem fog a továbbiakban érdekelni apám, számomra megszűnt.

Pár nappal később anyukám telefonált felzaklatva, hogy apám az utca közepén ordított vele, hogy rossz anya stb. Így még biztosabb lett a dolog, hogy ez az ember az én életembe nem kell. Nyáron a Balatonnál dolgoztam. Eszembe jutott apám, és valami hülye morbid indulat miatt felhívtam. Annyit sem kérdezett, hogy hogy vagyok. Elmondta h tele van adósságokkal és megkérdezte mennyit keresek, majd letette a telefont. 2 héttel később jött a levél, hogy peberelt. El szerette volna perelni tőlem a gyerektartást, modván én nem tanulok nem tanultam , házartás vezetek saját lakással. Persze ebből semmi nem igaz. Sohasem törődött velem. Nekem nagy segítség volt Budapesten az a kevés pénz amit gyerektartás címén kaptam.... Rezzenéstelen arccal akarta elszedni tőlem. Mikor megtudta, hogy tanulok akkor sem állt le. Csökkentést akart. Anyával rengeteget tanakodtunk, és sokat sírtam. Nem feltétlenül a pénz miatt. De megfosztott egy nagyobb összegtől, ami a tanulmányai alatt elengedhetetlen, hiszen albérletben lakom, tanulok, nincs idő annyit dolgozni, hogy ezt a pénzt összeszedjem, és sajnos nehezen találok olyan munkát, amit a reggel 8től 3ig tartó iskolám mellett tudok végezni úgy, hogy ne menjen a tanulás rovására.

Minden hónap 15.-ig kell elküldenie a pénzt, ebben a hónapban nem tette. Ez volt a 4. hónap, hogy egy kukkot nem beszéltünk, nem tudtam, hogyan utaljak rá, hogy kellene a pénz, majd írtam neki egy tárgyilagos sms-t. Erre válaszul megkaptam a pénzt, plusz egy kis "ajándékot", mellé pedig egy olyan sms-t, hogy sírógörcsben estem össze az egyik bevsárlóközpont közepén. Nyers volt és bunkó.

Amikor karácsonyra küldözgettem körbe az sms-eket, nekik is küldtem, persze nem válaszolt... Most pedig kaptam tőle egy buék üzenetet, meg, hogy "szeretlek". Nem tudok mit kezdeni a helyzettel, mert egyszerűen nem tudom hogyan viselkedjek. Mindig szükségem lett volna rá, sosem volt mellettem egy apa(kép). Édesanyámnak nem volt senkije. Hogyan tehetném túl magam ezen? Egyáltalán hogyan kell egy ilyen helyzetbe viselkedni? :(

(20/L)