Melyik az életcélod? Hogy otthon főzz, takarits, vagy legyen egy mhelyed?

Amúgy ez a kérdés kb olyan, hogy mi szeretnél lenni, tűzoltó vagy fodrász?(most csak írtam két dolgot)Mert attól még hogy valaki otthon van, háztartást vezet, ugyan úgy dolgozik!Ez ugyan úgy munka!Csak manapság sajnos nem annak számít, nincs olyan értéke...

(10:12es)

Hát szeretnék munkahelyet a megélhetés miatt. Sajnos nincs. S ha én választhatnék? Én szeretnék itthon maradni a gyermekeimmel, főzni mosni takarítani. S ha maradna idő, szívesen dolgoznék. Önkéntes alapon valamelyik karitatív szervezetnél, vagy állatmenhelyen. Így a társadalomnak is maximálisan hasznos tagja lennék és a családom sem hiányolna.

Ha nem találok hamarosan fizetős munkahelyet akkor valszeg ősszel suli időben menek a menhelyes kutyákhoz segíteni.

Nem tudom miért gondolja sok nő azt, hogy ha egy másik nő otthont teremt és nem napi 8 órában gürizik mgé a háztartás vezetés és gyerek nevelés mellett, akkor azt a férje nem becsüli meg. Ha a pasi értelmes, akkor látja, hogy mit ér a háttérmunka. Szerencsére az én párom ilyen. Nálunk úgy alakult, hogy elvesztettem a munkámat és képtelen vagyok újat találni. Viszont azzal, hogy itthon maradtam nem ülök a seggemen, hanem szépen rendben tartok mindent, kaját főzök mire hazajön, bevásárolok és ő úgy van vele, hogy sokkal jobb, hogy esténként és hétvégenként van így időnk egymásra, el tudunk menni kirándulni és nem kell kapkodni sem és a tömegben bevásárolni etc. Neki tetszik ez és értékeli azt is, hogy sokkal nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb vagyok.

Hozzáteszem én is mindig karierre vágytam, meg menő munkahelyre, jó fizura. Nem jött össze, de nem bánom egyáltalán. Én ezt így ahogy van élvezem. De ha jönne valami munka, amit itthonról csinálhatnék nagyon szívesen csinálnám, de csak úgy, hogy egyensúlyban tudjam tartani a nyugodt otthonnal, mert ez mindennél fontosabb.

Hozzáteszem még azt, hogy én olyan helyen lakom, ahol az átlag munkaidő 9-6-ig van, plusz 1-1 óra utazás be és haza... számolja már ki valaki, hogy ez mellett hogy lehet rendesen háztartást vezetni, amibe benne van a mosás, vasalás, takarítás, bevásásrlás (ami azért nem két perc), főzés stb úgy, hogy pihenni is marad idő. Szerintem ezt csak valaminek a rovására lehet. MÉg úgy is, hgoy a férj segít (az én párom még így is segít, bár nem várom el egyáltaln. De ha látja, hogy van mosatlan a mosogatóba elmossa, van, hgoy neki van kedve főzni és stb.)

Én szerintem nem kell lehúzni azt, aki úgy gondolja, hogy karrier, ha otthon marad és megteremti a pasinak a nyugodt körülményeket. Nem feltétlenűl válik egy nő ettől unalmassá és pláne nem másodlagossá. Mi nők húzzuk le saját magunkat leginkább azzal, hogy megpróbálunk megfelelni egy szuperwoman ideálnak, ami abnormális. Inkább örülni kéne neki, hogy már megvan a választási lehetőségünk és nem vagyunk csak háztartásbeliségre kényszerítve. Ha akarunk dolgozunk, ha akarunk otthon maradunk. És ehhez mérten el kéne fogadni mindenki döntését, mert mindenkinek máshogy jó és más a fontos. De szerintem nem lesz attól még kevesebb valaki, mert nem játszik szuperwomant. Sőt! Ha belátja, hogy nem lehet szuperwoman akkor lesz képes kiegyensúlyozott életet élni.

Senki nem azt mondta, hogy ezt nem bescüli meg a férj. De garancia akkor sincs egy házasságra sem. És ahogy egy nő elveszítheti a munkáját, ugyan úgy egy férfi is. Ha a nő dolgozik még mindig marad egy fizetés, amiből meglehet élni addig, amíg keresgél a másik. Viszont, ha egy fizetésre alapozzuk egy egész család megélhetését és úgy üt be valami, akkor elég nagy gond van, mert lássuk be kevés háztartásban van annyi megtakarítás, amiből akár fél évig is ki lehet húzni, ha egyik félnek sincs munkája.

A másik meg, mi a helyzet, ha már a gyerekek is kiröppennek? Az ilyen nő 40-50 évesen gondolja olyan könnyen talál majd munkát (néhányan pályakezdőként, iskolázatlanul)? Vagy egy férjnek akkor is elkell majd tartania? És akkor a nyugdíjas korról nem beszéltem.