Van itt olyan 30-on túli nő, aki egyedül van egy szerelmi csalódás után és képtelen önmagának megbocsátani, hogy hagyta magát használni és átverni? Mit tesztek szerelmi bánat ellen? 33N
válasza:Az idő igenis gyógyít. Minden nap jobb lesz. Van egy mondás: Sok hozzád nem illő emberrek kell, hogy találkozz, amíg megtalálod a hozzádvalót, hogy tudd értékelni. Te még nem tartasz itt, várj türelmesen, el fog jönni az igazi, hidd el. :) Én sem adtam fel soha és pont 33 éves voltam amikor megtaláltam.
Ne rágódj ezen, hogy becsapott, zárd le. Ez nem a te szégyened, hanem az övé.
válasza:Van sajnos... :S
Hasonló cipőben járok, bár a sztori nem ugyanaz, igazán még a szex sem jött össze közöttünk, valami egész megfoghatatlanba voltam rosszkor, rossz helyen, ismertem meg rossz embert.
Így utólag nagyjából azt gondolom, hogy éppen akkor jelentem meg az életében, amikor szerelemre vágyott és olyan felfokozott lelki állapotban, hogy a csillagokat is lehazudta, amivel elérte, hogy igazán beleszeressek.
Szerintem nála azóta is tart ez a szerelmet keresi állapot, csak nekem felejtett el szólni, hogy sajna nem bennem találta meg...
Azt nem mondhatnám, hogy testileg kihasznált, pár alkalmat voltunk együtt, akkor is inkább én alakítottam úgy, de legalább olyan kegyetlennek érzem, hogy amikor már érezte, hogy nem én vagyok neki az igazi, akkor is meghagyott ebben a hitben.
Milliószor lett volna alkalma őszintén elmondani, hogy mit érez, vagyis, hogy mit nem érez. Könnyebb lenne feldolgoznom, ha nem nekem volna magamtól erre jutni.
Az is összetört volna, de ez annyira gerinctelen volt így, és annyira hülyének érzem magam, hogy reménykedtem sokáig benne, hogy egyszerűen nem tudok túl jutni rajta.
7 hónapja, hogy betelt a pohár, másik országba költöztem, igyekszem sokkal jobb és tartalmasabb életet élni.
A szerelmét már sosem szeretném visszakapni, de valamiféle elégtételre annak ellenére is vágyok, hogy tudom a bosszú és a rossz kívánság nem helyes dolog.
Nehezebb a becsapást feldolgozni, mint ahogy maga a szerelem elmúlt iránta.
Úgyhogy ha jó tanácsot kapsz, azt én is örömmel megfogadom :D
Minden jót kívánok, és kitartást, egyet viszont én is megtanultam ebből: nem én vagyok a kevesebb ember, amiért szerelmet tudok érezni és átadni annak, aki fontos nekem.
válasza:Az idő mindent begyógyít dolgot ne úgy képzeld el, hogy 2 és fél hónap alatt elmúlik egy ilyen. Ha nagyon fontos volt neked a kapcsolat, nagyon mélyen kötődtél, évek is eltelhetnek, mire elmondhatod, hogy TELJESEN helyrejöttél, kigyógyultál az exedből. Engem másfél éve hagyott ott életem eddigi legnagyobb szerelme és csak mostanában érzem azt, hogy most már nyitott vagyok egy újabb szerelemre is, akiben már nem biztos, hogy az exemet keresném. Idő, idő, idő!!! Nagyon sok idő!!!
27 N
válasza:Sziasztok! Már egy ideje fent vagyok ezen a weboldalon, de komolyan mondom, hogy egy kérdésre ennyi értelmes és valóban használható választ ritkán látok!! Nagyon köszönöm Mindenkinek, különösen a tartalmas, kifejtő válaszokat (3-tól utolsóig)!!
Minden egyes válaszban van egy, vagy több olyan gondolat, ami különösen megfog!
Például, hogy használjam fel ezt az eseményt valami értékes dologra, aminek később hasznát veszem. Hozzam ki belőle a legtöbbet.
És igen: a fájdalmas események azért kellenek, hogy legközelebb ne kövessük el ugyanazokat a hibákat.
Azzal a gondolattal is egyetértek, hogy ha most ilyen lelkiállapotban kezdek egy új kapcsolatba, anélkül, hogy tanultam volna az előzőből, akkor csak kicserélem a probléma alanyát! Arról nem is beszélve, hogy én most boldogtalan vagyok és boldogtalan ember csak egy hasonló boldogtalant vonz, amire semmi szükségem. Nekem nem egy támaszték kell, aki nélkülem nem állja meg a helyét, hanem egy férfi. Ám ehhez az szükséges, hogy előbb én valódi nő legyek, ne egy félember, aki belekapaszkodik a férfiba. Agykontroll tanfolyamon is elmondták (meg amúgy is tudom), hogy csak akkor kezdhetünk bele egy egészséges kapcsolatba, amikor már egyedül is jól érezzük magunkat a bőrünkben. Ám azzal a válaszolóval is részben egyetértek, aki írja, hogy egyedül igazán nem lehetünk boldogok. (Mármint egyedül pl. évtizedekig biztosan nem.:-)
Ez tetszik: „Te nyitott voltál a szerelemre, a srácnak zárva volt a szíve, és véletlenül összetalálkoztatok.”-teljesen igaz ránk!
És igen: nem voltam hajlandó észrevenni a nyilvánvaló jeleket, mert kapaszkodtam a róla elképzelt ideálba….vak voltam, mégpedig szándékosan…, mert nem akartam látni a valóságot.
Köszönöm annak is, aki leírta, hogy pont 33 évesen találta meg a párját. Ez megnyugtató! Még van esélyem…remélem! És minél több alkalmatlan férfival futok össze életem során, annál inkább értékelni fogom az „igazit”.
23.38-as: én is épp külföldre készülök emiatt.:-) (Anglia, vagy Írország.) És írod, hogy a bosszú nem helyes. De ilyenkor ugyan ki ne érezne ilyet, legalább egy kis ideig? Szerintem ez teljesen természetes, a „gyászmunka” része. Én is azt kívántam neki, hogy bárcsak ugyanezt tenné vele egy nő, mint amit ő tett velem. Ezt kívántam…és remélem használhatom a múlt időt!:-) Mert a bosszúvágy csak engem betegít, nem őt. Csak önmagammal szúrok ki, ha rosszat kívánok neki. Brian Tracy-t hallgatok mostanság, aki folyton a megbocsátást hangoztatja…és igaza van…csak nehéz! Régebben Andrew Matthews könyvek segítettek sokat… Az önbecsülésem sérült brutálisan súlyosan. Ha nem vert volna át, ha megmondta volna, mi a helyzet, akkor nem érezném magam becsapva és megalázva! (Bár mondom: én tehetek róla, hogy nem vettem észre a nyilvánvaló jeleket.) Szóval kedves 23.38-as: én is minden jót kívánok Neked. Olvastam a történetedet és nagyon is átérzem!! Bár ezzel nem segítek Neked, de kívánom, hogy begyógyuljanak a sebeid!!
00.29: Igen: idő és idő, aztán idő…tartok tőle, hogy ez lesz a megoldás. És amit írtál, hogy hullámzik: pontosan. Eleinte borzasztó volt, maga a pokol, később kicsit „jobb”, mostanában pedig újra annyira rossz, hogy szombaton már komolyan foglalkoztam az öngyilkosság gondolatával. Szánalmas! Ennyire még sosem voltam gyenge! Csak fetrengtem egész nap az ágyban, nem ettem, nem ittam, csak sajnáltam magam és nem érdeket semmi…Most már picit jobb, főleg, hogy ennyi értelmes, használható választ, ötletet kapok Tőletek.
Az velem a gond, hogy ezelőtt a férfi előtt már rég volt párkapcsolatom és gondolom ezért is csimpaszkodtam bele érzelmileg.
Szóval köszönöm, aranyosak vagytok!! Küldtem sok zöld kezecskét.:)
válasza:10-es!
Persze, boldoggá tesz egy társ, de nagyon sok embernek valamiért nem jön össze (kiszaladt az időből, meghalt a párja és már idős, egyéb testi betegség, stb.), akkor akinek nincs esélye találni párt, az MIND tegyen le a boldogságról, mert ő már soha nem lehet boldog? Szerinted ez egészséges megközelítés?
A szerelem egy nagyon intenzív, koncentrált, felfokozott boldogságérzet, ez tény. De rengeteg olyan forrás van, ahonnan nagyon sok szeretetet lehet kapni, ilyenek a barátok, a család, a gyerekek, az állatok, a másokon való segítés stb. Ezek mind rengeteg szeretetet és boldogságot visznek az ember életébe.
Valamint, nem is arról beszéltem, hogy örökre egyedül maradni jó dolog, hanem hogy mielőtt az ember kapcsolatba lép, érdemes egyensúlyban lenni és eleve kiegyensúlyozottnak lennie, hogy később ne kapaszkodjon bele nem megfelelő emberekbe a szeretethiánya miatt, mert az káros.
Arra akartam kilyukadni, hogy nem mindegy az a lelki és mentális állapot, amivel belekezdünk egy kapcsolatba. Hogyha kiegyensúlyozottan kezdünk bele, akkor sokkal nagyobb az esély a megfelelő pár és megfelelő párkapcsolat kialakításához.
válasza:Én is egészen Írországig pucoltam :) És jó azért, jobb mint amíg otthon voltam. Teljesen felborult az életem, és bár emésztek még, de azért tényleg sokkal jobb. Csak ne jutna eszembe, ha hasonlót hallok :S
Én is boldogságot kívánok neked, és azt mondom, ha gondolkozol rajta, akkor ne habozz külföldre menni.
Tegnap 23:38-as voltam :)
válasza:szia,
látom nem olyan régi a kérdésed,remélem már jobban vagy!
én 2 éve szakítottam a párommal,bár mi jártunk 2 évig,de én többet képzeltem a kapcsolatba,és jobban is szerettem,mint ő engem.
Többször kidobott,visszajött,újra és újra elhitette velem hogy szeret,aztán a végén telefonon közölte,hogy neki mégse megy.
Én is úgy éreztem magam,mint akit átvertek.Sokáig ki sem tudtam kelni az ágyból,csak feküdtem a sötét szobában és zokogtam.Úgy éreztem,nincs tőlem nyomorultabb a Földön...
És nagyon mosolyogtam a hozzászólásokon,mert nekem én is itthagytam az országot,őt,mindent ami rá emlékeztetett,és Angliában kötöttem ki.:)
Már jól vagyok.Bár még nem akarok újabb kapcsolatot,pont azért,mert most azt tanulom,milyen "egyedül boldognak lenni":)Mindenkinek ajánlom!:)
Írjatok privátot,ha van kedvetek!
L/27
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!