Hogy ne legyek szomorú?

A párom hétfőn utazik külföldi kiküldetésre, és úgy volt, hogy ez az este a mi esténk lesz. Aztán szólt egy barátja, hogy segítsen átvezetékezni a konyhát. Úgy volt, hogy legkésőbb nyolcra végeznek és hazaér. Gondoltam, semmi baj, majd utána összebújunk, jó lesz.

Aztán hívott egy vidéki barátnőm, hogy ma este jön Pestre, fussunk össze, kilenctől ér rá. Egy félóráról lett volna szó, kérdeztem a párom, mit gondol, és nagyon nem örült az ötletnek, merthogy ez a mi esténk. Ezért nemet mondtam a barátnőmnek. Fél hétkor lefeküdtem aludni egy kicsit, hogy mire hazaér, friss és kipihent legyek.

Fél kilenckor hívott, hogy egy kicsit tovább fog tartani a dolog, de sajnálja és igyekszik. Ezzel ébresztett fel :(

Mondtam, hogy semmi gond, várok. Nem esett jól, már csak azért se, mert elég beteg vagyok, és jó lenne korán aludni. De vártam.

Fél tizenegykor én hívtam fel, hogy mi van, erre azt mondta, már nincs sok, egy órán belül indul. Kértem, hogy hívjon fel, amikor indul. Azóta se hívott.

Tudom, ez nem a nagy tragédia kategóriába esik, de annyira szomorú és csalódott vagyok :( Két hónapja folyton kiküldetésen van, alig látjuk egymást, és amikor egy kis időnk lehetne együtt, akkor meg ez van. De nem akarok szólni érte, mert segít másnak, és ezt nagyon értékelem benne. Mit csináljak, hogy ne legyek ennyire elkeseredett, szomorú és csalódott? :(