Heello! Szerintetek mivel győzhetném le ezt az érzést?

Én hasonló cipőben járok, csak én a párommal lakom. Viszont nekem munkám nincs tehát nálam az anyagi biztonság kérdéses. Viszont a családi helyzetünk megegyezik. Az én stratégiám, hogy nem gondolok rájuk. Ők nem keresnek, hát akkor én sem őket, ennyi. Nagyon nehéz, sokszor sírok miatta de nem érzem magam felelősnek amiatt, hogy ők abszolút úgy tesznek, mintha nem is léteznék. A karácsonyt sem várom, utálom az ünnepeket emiatt, de nem akarok elkeseeredni, hisz nagyon sok ember van akinek nincs még családja, nem vagyok egyedül.

Ahogy Te sem! Egyszer találni fogsz egy párt, elkezded az életed és boldog leszel a saját családoddal! Gondolj erre!