Hogyan ünneplitek a szentestét és a karácsonyt egy olyan családban ahol nap mint napos a családon belüli erőszak?

Az olyan, ahol mindennapos a családon belüli eröszak, az NEM CSALÁD!

Ott karácsonyt nem ünnepelnek, legfeljebb összezárva elviselik ezt a pár napot, utána meg mindenki örül, ha megszabadul a többiektöl.

Ez attól függ, hogy te melyik szereplő vagy.

Engem gyerekkoromban sokat vertek. Volt hogy anyám úgy szájba csapdosott szilveszterkor, (9-10 éves lehettem)hogy ömlött a számból és az orromból a vér. Mindezt azért, mert nem akartam éjfélkor felkelni megnézni a tüzijátékot. Aludtam már amikor keltegetett és karral kicsit legyintettem félálomban, hogy "haggyál már".

A karácsonyok úgy teltek, h meghúztam magam. Nem beszéltem, nehogy olyat mondjak amivel felhúzom őket. Megcsináltam amit kellett, aztán félre vonultam. Nem nyúltam a tvhez, nehogy olyan helyre kapcsoljam, ahol nekik nem tetszik . Próbálltam úgy tenni, hogy ne is nagyon vegyék észre hogy létezem. De sokszor így sem úsztam meg a verést. Ha olvastam és közben észrevétlenül gyűlt a mosatlan akkor azért kaptam. Ha elmosogattam, de nem pakoltam el amikor megszáradt, mert nem figyeltem mikor száradt meg, akkor azért.

Nálunk nem volt alkoholista senki, csak marhára erőszakos és egoista. Ezért soha nem is hitte el senki, hogy így élünk.

Nem "nap mint napos", hanem mindennapos.

Egyébként egy ilyen család szerintem nem ünnepli a karácsonyt.Hogyan is? Nem tudom elképzelni a főzést, karácsonyfa díszítést és az ajándékozást ilyen esetben.Szarik bele mindenki. Lehetnek próbálkozások egyik, másik fél részéről, de általában kudarcba süllyed. Meg az sem mindegy mi az erőszak? Asszony verés? Nevelt gyerek (esetleg saját) molesztálása, verése? Ki hogyan áll hozzá?

3-as vagyok.

Azóta felnőttem, 20 évesen elköltöztem és nem nagyon nézek feléjük. Évente egyszer, max kétszer kb.

Idén karácsonykor menni fogunk hozzájuk a párommal. Nem várom. Már másabb a dolog mint régen. Nem üthet meg. Nem is engedném. A párom meg pláne nem.

Ha valami nem klappolna, akkor kalap-kabát és a viszont nem látásra.

Több mint 2 évbe telt, hogy vissza szerezzem az önbizalmam, amit az évek során kipofoztak belőlem.

Nem lettem lezüllött ember, vagy börtöntöltelék. És ennek ellenére hiszem, hogy kell néha egy atyai pofon. De tudni kell, hol vannak a határok és kezelni kell az indulatokat.

Mára már a bunkó beszédet sem tűröm el 100%-ban, mint ahogy rég. Mert a párom leszoktatott róla hogy hagyjam.

24L