A párom mellett üres az életem?

Nálunk is így volt míg otthon laktunk, általában mire hazaértünk a munkából volt ennivaló mert megfőztek, ki volt mosva a ruhánk stb. de mikor külön költöztünk ez nem okozott problémát, mondjuk az én páromban a szülőkkel való együttélésénél is volt hajlandóság megcsinálni a dolgokat, nálatok viszont az sincs , mert így lett nevelve. Nehéz dolgod lesz, ha elköltöztök az első hónapokra tuti a veszekedés.

Ezt vagy vállalod vagy nem, de ha vállalod akkor nem háboroghatsz csak akkor ha előtte letisztáztátok a munkamegosztás pontjait.

2 ilyesmi történetet ismerek. az egyiknél jó irányba halad a dolog, a másik macerásabb.

a fiatalurak anyuci kedvencei, lánytesók is haptákban álltak, ha ki kellett szolgálni a férfiakat a háznál, szóval hasonló mint nálatok.

egyik sztori úgy néz ki, hogy a lány megtanította a fiút takarítani, főzni, bevásárolni, ablakot pucolni, szóval egy igazi együttműködő férfit "nevelt" belőle, és boldogok.

a másiknál döcögős a történet, mert a lány hiába kéri a fiút, ő csak ígérget, fáradtságra hivatkozik, és megvárja míg a kedves párja elunja, és megcsinálja helyette.

szóval ez alkati kérdés is. aki nem lusta és formálható, annál működnek a kérések, tanítások. aki viszi tovább az otthoni családmodellt, annál semmi nem segít.

mindkét pár 6 éve van együtt, és ami a vicc, h a lusta fiús párosék már házasok, és várják az első babát.

a szorgalmas fiúéknál a lány már majd' megőrül az esküvőért, mert tényleg ideje lenne, de sztem sokkal többet nyert mint az, aki immáron feleség.

BIZTOS, hogy az összeköltözéssel nem fog semmi változni. Pláne, hogy már most is kimutatja, hogy őt ez nem érdekli.

Sőt, rosszabbat mondok: ha besokallsz és otthagyod, néhány napon belül térdenállva jön vissza, hogy megváltozik, ne haragudj. Valóban meg fog, úgy két hétre. Aztán szép lassan ismét - amint nyeregben érzi magát - te csinálsz mindent.

Őt így nevelték, nála ez alakult ki, ő ilyen.

Nem éppen pozitív dolgok ezek, de ez van.

Ne várd hogy megváltozik, az csak egy mese hogy az emberek változnak ha az nem belső indíttatásból ered. Itt neked kell mérlegelned, hogy neked az úgy megfelel e egy életen át, hogy ki kell szolgálnod a párodat.

Vagy belenyugszol, és beletanulsz a feladatba, vagy pedig most lépsz, míg nincs annyi kötöttség (pl közös lakás, közös gyerek)

Magadnak tedd fel a kérdést, hogyan tovább?

1, Diótörő szerszámmal ellenőrzöd, kiosztod, megszervezed az ő adag munkáját s még jobban belefáradsz agyilag s testileg vagy

2, visszadobod az anyjához még 10 évnyi nevelésre.

Az egész kapcsolat dinamikája el van szúrva. 8 év járogatás? Ez már egy erőltetett menet. Olyat meg ne várj, hogy megváltozik!! Ez sok kapcsolat fő baja...nincsenek megelégedve a párok egymással és csak a változásra várnak. Tök jó lenne a kapcsolatunk ha...NINCS HA! Így ahogy van kell egy életre?? Mert megváltozni nem fog, erre várni igen nagy szamárság!

Szóval a kérdés: kell vagy nem?

24N