Szerintetek helyre tudom még hozni ezt a családi helyzetet gyermekként, unokaként?

Szüleim elváltak, maradtam anyuval, apu pedig a nagyszüleihez költözött. Először sűrűn tartottam velük a kapcsolatot, aztán megromlott - úgy gondolom, hogy mindkét fél hibáztatható, tehát talán én is, hiába voltam még gyerek -, mára pedig már egyáltalán nem tartjuk a kapcsolatot. Sem személyesen, sem telefonon (nem egy városban élünk). Ahogy egyre idősebb leszek, talán közelebb kerülök a saját családhoz, egyre nagyobb az igény bennem, hogy apával, illetve szüleivel, tehát nagyszüleimmel rendbe hozzam a kapcsolatomat... Félek viszont kicsit, nem tudom, hogy mitől, de félek... :S Most pl. tuti nem merném felemelni a telefont, elmondani nekik ezt, amit most leírtam... :S Szerintetek érdemes lenne mégis rávenni magam a próbálkozásra? Vajon hajlanának arra, hogy átbeszéljük, rendezzük a kapcsolatunkat? Van egy részem, ami úgy érzem, hogy a helyzet miatt üres... a szívemben.

L22