Büszke lennél, ha a gyereked orvosira járna?

"Nekem az se számít ha szakmunkás lesz, de amit csinál azt szívvel lélekkel."

Ilyen egy igazi szülő, zöld pipa neki.

Persze, hogy büszke lennék rá.

Miért, létezik az a majom, aki ezt szégyellné?

Ja és persze,hogy támogatnám.

Szívem szerint leköpném azokat a szülőket, akik lakbért szednek a gyereküktől, mondván nagykorú, ahelyett, hogy elindítanák az életben.

A szülőnek kell segítenie a gyerekét és nem fordítva.

Nem vagyok gonosz teremtés, de remélem ezekre a fene nem nyitja rá az ajtót 80 évesen.

"Szívem szerint leköpném azokat a szülőket, akik lakbért szednek a gyereküktől, mondván nagykorú, ahelyett, hogy elindítanák az életben. "

De jó, hogy így gondolod!!!!

Bár látná ezt a véleményt anyám, aki lakbért is szedett, és a kaját is kifizettette.

Azért költöztem el, mert anyagilag ugyanott voltam, mintha külön laknék, plusz még szekált is folyton, hát akkor nem jobb elmenni tőle?

Most meg csodálkozik, hogy se én, se nővérem nem járunk haza!

Hát, vajon miért kellene?

Mikor így is célozgat rá, hogy ha ott eszünk, vagy oda megyünk, akkor adjunk is pénzt, mert ne élősködjünk rajta.

Büszke lennék, igen :)

Mondjuk nekem a párom is orvosira jár. Nem azért szeretem mert oda jár, hanem mert jó ember.

Az viszont nem könnyű, hogy a legtöbben azzal jönnek, hogy milyen beképzeltek az orvosok, meg lenézik az embereket. A betegek tele vannak előítélettel az orvosokkal szemben. Az orvosok meg mindent le kéne nyeljenek.

Amúgy mindkét oldalt látom, hiszen mint páciens én is rühellek járni orvoshoz, mert nagyjából igazak az előítéletek. De megpróbálom mindig, újra és újra legyűrni ezeket magaban, mert így abból is kiölődik a jóindulat, akiben amúgy volt...

Visszatérve a kérdéshez, a gyermekemre akkor leszek büszke ha művelt lesz és becsületes. Ez független bármilyen szakmától...

15-ös nagyon sajnálom :(

Legalább hátha elolvassa ezt pár ilyen eszement és befejezi ezt a marhaságot.

Felfoghatatlan számomra, hogy hogy lehet valaki anya létére ilyen.

Az én szüleim olyan jók..24 vagyok, egyetemi hallgató, nincs jövedelmem, de soha nem fordult meg a fejükben, hogy magamat kellene eltartanom, ameddig nem tudok elmenni dolgozni.

Sőt azt is felajánlották, hogy ameddig nem tudok lakást venni, addig lakjak náluk a továbbiakban is és nem fizessek semmit, se kaját, se rezsit, mert ők fognak megsértődni.

Őket valahogy sosem az érdekelte, hogy pénzt kell rá költeni, hanem a múltkor is felhívott apa, hogy már olyan jó lenne, ha otthon lennék,akkor lenne "gyerekzsivaly" :DD

Ehh,én nem kerestem a gyakorlaton egy fillért sem :( :D

Szóval ha akartam sem tudtam volna adni. Viszont tőlem sem fogadtak el soha semmit, még meg is sértődtek.

Azt mondták ez a szülők dolga, nehogymár én anyagilag őket segítsem, mikor ők csináltak engem :D