A halott apánkról ilyet mondani hogy "Örülök hogy meghalt" ez normális dolog?

Persze nem mondom hogy avassuk szenté mert nem volt az. De bármire szükségünk volt megtette. Pl tesómék mikor lakást akartak venni apám hurcolászta őket végig a városon esténként. Mikor megvették, kivett 1 hét szabadságot hogy le parkettázza nekik, meg segítsen a fürdőszoba felújításban. Mikor oltatni kellett a gyereket akkor apu vitte őket dokihoz, fogorvoshoz detto.

Igazán az az ő baja hogy nem tudta őket pénzelni, mert hát neki sem volt! Sokszor az én pénzemből éltünk (szülinapi, ballagási) mert nem mindig volt munkája. Amikor volt az esküvőjük akkor csak 40 ezret tudott nászajándékba adni. Erre jött azzal hogy apu vegyél fel hitelt...Apám meg azt mondta szó sem lehet róla. Ezen is felhúzta magát.

Meg a férjével van munkahelyük, 200 ezret visznek haza összesen kb. De én még akkoriban bőven tanultam, engem el kellett hogy tartson apánk 13-15 évesen. Mert ő meg 20 évesen költözött el itthonról. Na a hagyatékin ezt is előhozta, hogy azt a 10-en pár évet amíg vele éltem, azt is számoljuk el!