Mit tegyek: tanuljak még vagy válasszam a felnőtt életet?
Lassan végzek a BSc képzéssel, de nem tudom, hogy érdemes lenne-e mennem mesterképzésre.
Ami mellette szól: Érdekel az, amit tanulok, bár sok felesleges tantárgy is lenne mesterképzésen. Több lenne a tudásom.
Ami ellene szól: A vőlegényemmel távkapcsolatba kerülnék, csúszna a családalapítás. Igazából nem szeretnék vele 2 évig távkapcsolatban lenni. Szeretnék hazaköltözni vele, összeházasodni, s lassan családot alapítani. Ha mesterképzésre megyek, akkor még 3-4 év mire végzek, s utána még munkakeresés, az anyagi biztonság megteremtése és akkor jöhet a baba, szóval minimum olyan 6-7 év múlva, ha minden jól megy. Féltem a kapcsolatomat, félek, hogy meghal ha nagy távolságra leszünk egymástól és keveset találkozunk.
Munkát valószínűleg nem kapnék jobbat akkor sem, ha magasabb végzettségem lenne, így sem lesz egyszerű elhelyezkedni.
Mit tegyek, mit válasszak?
Mi a férjemmel az alapképzést is levelezőn csináltuk másodévtől kezdve. (villamosmérnök és közlekedésmérnök) Nem egyszer tanultam hajnali 4-ig 8-ra meg mentem dolgozni.
Piszok nehéz volt a nehezebbnél is nehezebb, de még csak 27 évesek vagyunk-leszünk és mindenünk megvan.Most várjuk a kisbabánkat is. Életem legjobb döntése volt hogy 20 évesen elmentem dolgozni.
Kedves Kérdező,
Nekem is hasonló választást kellett nemrég meghoznom. Igaz, nálam még messze a gyermektéma.
Kitűnőre végeztem az alapszakom (angol-német). Mellette rész- amjd teljes munkaidősként dolgoztam a jelenlegi cégemnél. Piszok nehéz volt így is.
Tolmácsként akartam volna továbbmenni. Egy héten derült ki, hogy felvettek egy mesterszakra, kaptam egy kiváló állásajánlatot és a jelenlegi munkámnál egy előléptetési felajánlást.
Kiskoromtól kezdve tolmács akartam lenni. És belegonoltam: most eltapsolok még 2 évet az életemből, leszek kb. 26-27 mire végzek. És aztán lehet, ugyanott kötök ki a nagy Mester diplomával mint így...
Hatalmas veszekedések voltak a szülőkkel, akik elvárták volna hogy tanuljak tovább nappalin és "oldjam meg" az anyagi gondokat, mert ők nem tudnak támogatni.
Elfogadtam az előléptetésem. Olyan boldog és kiegyensúlyozott vagyok, mint még soha. Jó a fizetésem, imádom csinálni, 2 beszélt nyelvem gyakran használom. Végre elkezdhetek félretenni a jövőre. Bsc-vel vagyok vezető beosztásban.
Azt csináld, amit helyesnek érzel. Nem tudtam soha magam elképzelni mesteren szenvedve, mellette gürizve, remélve, hogy a távoli jövőben majd "de jó lesz nekem" ezzel a diplomával.
Most is jó. Szerintem élj a mában.
18-asnak:
A családalapítást úgy képzelem, ha abbahagyom az iskolát, akkor párommal összeházasodunk, örököltünk egy családi házat, oda beköltözünk. Keresek munkát. 2-3 évig mindenképpen szeretnék dolgozni, hogy tudjunk félretenni (plusz azt hiszem ahhoz is ennyi kell, hogy járjon nekem majd gyes). Aztán jöhet a babavárás.
Párom most mesterképzésen van, mérnök, 1 év múlva végez. Ha minden jól megy, akkor jó állása lehet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!