El kellene költöznöm a szüleimtől? Többit lent.

ha dohányoznak, akkor a cigi sokszor fontosabb a kajánál.

az ilyen csalódások az érzelmi függetlenedést segítik. a becstelenségük szégyent hozott a családra és e szégyent rád is örökítik, felmenőid aljassága miatt te is lakolsz.

27 évesen már egy jó családot is jobb elhagyni lakás szempontjából.

biztosan lesznek, akik fikázni fognak, hogy 27 évesen otthon laksz. ezek az emberek nem tudják, hogy nem minden családban törvényszerű a veszekedés, van ahol szépen lehet együtt élni és van ahol támogatni is tudják a gyereket anyagilag. a "dolgozok és tanulok" handabandát pedig hagyjuk már... ugyanis kevés kivételtől eltekintve mindig az ilyenek a legtarhálósabbak és folyton időzavarban vannak és irigyek és szegények is, csak az öntudatuk van. A másik csoport pedig a 20 éves feleség terhesen, szakmunkás férjjel, lakáshitellel kategória...

Az elmúlt években, nagyjából 16 éves korod óta rájöhettél volna, hogy előbb - utóbb, ha másért nem, a családalapításért, életközösségért, a teljes szabadságért jobb elköltözni otthonról. Szerintem nem gond, hogy otthon laksz, főleg, ha eddig semmi nem indokolta a költözést, de nekem úgy tűnik, hogy vágysz arra, hogy még gyerek legyél és félsz az ismeretlentől, kötődni akarsz ahhoz, amihez már nem kell annyit kötődni.

Túlságosan kötődsz érzelmileg a szüleidhez, bízol bennük, a gondoskodást várod, ezért esnek ezek ennyire rosszul. Nehéz megtapasztalni a magunkra maradottságot, a saját felelősségünket, pedig ez az önállóság szempontjából fontos.

Az egész környezetedet le kell cserélned, olyan helyet keresni, ahol nem őseid hibáit látják benned. Rendszeres jövedelem kell és ha nehezen is, de beindul a teljesen független élet és nem nyúlnak a pénzedhez. Jó albérletet kell találnod, haverral, barátnővel vagy akár új társasággal közösen, mert egyedül lakni rossz. Figyelj oda, hogyha drogos-bulizós emberek közé is mész, azért egy alapvető kényelem legyen. Másik buktató, hogy lehet, hogy le akarnak majd húzni számlákkal vagy pofátlan árat kérnek, gyakorlatilag veled fizettetik a devizahitelt. Ha van külön szobád, az nem rossz, de arra minimum figyelj, hogy az ágyak ne legyenek túl közel egymáshoz, vihess fel szexpartnert és mehess részegen haza. a háztartásvezetés se lesz egy sétagalopp, de majd beletanulsz. - ezek inkább az itthoni lakásbérlésre vonatkoznak, első körben, minden nélkül nem biztos, hogy idegen országban kellene kezdened.

ha menni akarsz, érdeklődj az emigráns haveroktól (ne szívességet kérj, csak információt) és helyspecifikusan kezdd el intézni a dolgokat, a legfontosabb, hogy a mindennapi élet, különösen a lakhatás és a munkavállalás szokásait, körülményeit mérd fel és legalább érintőlegesen ismerd a kultúrát, ja és persze nyelvtudás. ezekről bőven találsz információt és vedd is komolyan a dolgokat. valamennyi pénzt még itthon össze kell gyűjtened ehhez, hogy belekezdhess. használd a kapcsolati tőkédet, amennyire tudod, ha piacképes végzettséged van az is jó, mert urál-altajisztika és történelem szakkal nem biztos, hogy kapós leszel... ha egyébként nem jártál sokat másfelé és még soha nem vezettél egyedül háztartást, akkor nem biztos, hogy ebbe nagyon távol kell rögtön belekezdened. a lelkivilágodat pedig meg kell edzeni. hirtelen ennyi jut eszembe, ez nyilván tapasztalatok szerint árnyalható, módosítható stb. ez nagyjából az én véleményem csak.

nem vagy köteles a szülőket eltartani, irány külön!

Én is hasonló okok miatt mentem otthonról, hiába dolgoztam, nem haladtam semmire, mert elvették az összes pénzem. Amikor meg valamit szerettem volna, akkor apu mondta, hogy "amíg az ő házában lakom, addig nekem kuss a nevem".

Szerencsére egy régi, rég üresen álló nagyszülői házba mehettem, így nem kellett albérletet fizetnem, azt pofozgattam ki.

Sok sikert, ne hagyd, hogy kihasználjanak.