Mit tehetek, ha a párom annyira magába zuhant, hogy nem érdekli semmi és senki?
Nehéz időszakon megy most át, elvesztette az állását kb. 2 hónappal ezelőtt. Az utóbbi 2-3 hétben már semmi nem érdekli, egész nap nem csinál semmit, csak nézi a tv-t, netezik. Nincs szüksége a támogatásomra, azt mondja, hogy egyedül akar lenni, mert neki most milyen nehéz az élete. Ezt persze aláírom, mert bevétele nincs, a számlák meg jönnek, gyerektartást kell fizetni, stb. De ilyenkor épp hogy még jobban szükségének kellene lennie a szerettei társaságára, támogatására, nem? Legalábbis én biztosan így viselkednék hasonló helyzetben. Egyszerűen ha én nem keresem napokig, akkor ő sem. Egy előző kapcsolatából van egy lánya, őt sem igazán látogatja mostanában, tényleg csak otthon ül, nem csinál semmit, csak sajnáltatja magát. Nekem persze nagyon hiányzik, de nem akarok ráakaszkodni. Fogalmam sincs, mit tegyek. Ti mit tennétek a helyemben?
Egyébként majdnem 1 éve vagyunk együtt.
22N
Szomorú amit írni fogok,de ha már most ilyen tüneteket produkál,és nem képes felállni,motiválni saját magát,akkor nem lesz jobb később sem.A problémák azért vannak, hogy megoldjuk őket.A depresszió és társai luxus dolgok.Nem engedhet meg ilyet magának az ember.
Én már régebben megtanultam, hogy a társas kapcsolatoknál kerülni kell az ilyen magábafordulós embereket,mert csak a mi energiánkat szívják és egy idő után minket is elkap a levertség....
Nem bírnék együtt lenni egy sajnáltatós depressziós pasival....
Sok mindentől függ, hogy hogyan alakul a sorsa. De hagyni kell, maga undorodjon meg a semmirevaló életformájától. Nem sajnálnám, mert jobban talpra áll, ha azt látja, a környezete nem pátyolgatja.
Nem igaz, hogy nem lehet munkát találni, persze nem mindegy, hogy milyet és milyen paraméterekkel keres, és hogy hol.
Hozzátartozóm is munkanélküli lett, azt hittem v. 3 évig nem talál újat - hallván mások eseteit.
Elment egy építési vállalkozóhoz mindenesnek. Meggyötörte a fizikai munka, a hajnali kelés, a napi 10 óra munka, a hétvégi meló-de csinálta.
Közben százszámra írta az önéletrajzokat, és az egyiknél szerencséje volt. Meg sem kapta az első munkanélküli járadékot, mert talált munkát, s nem is eldobni valót.
Szóval a tespedés, az önsajnálat sehova nem vezet, sőt, rákap az italra, a későn kelésre, s annál nehezebb lesz visszarázódni. Próbáld biztatni, hogy nem olyan eldobni való, rossz képességű, hogy ne találna munkát. Nézd a háta mögött az álláshirdetéseket! Írjatok közösen egy pöpec önéletrajzot és mindenhova, ahova értelme van, beadni.Tanulnia sem volna felesleges. Némelyik képzést vállalja a munkaerőmittudoménmi, tehát ingyenes. A rokonom is elkezdhette volna a fűtésszerelőit ingyen, de ő mást választott, szereti a képzést, júniusban végez is.Azt hitte, a büdös életben nem ül be iskolapadba, aztán látja, hogy képzettség nélkül nem ér semmit. Bár neki volt már egy technikusi végzettsége.Szóval az önsajnálatból csak úgy tudod kirángatni, ha te optimista vagy, s mutatod, hogy hiszel benne.
Ki kell mozdítani ebből, még most az elején, mert ez csak rosszabbodni fog.
A depresszió csak kezdetben uralható, később "önjáró" lesz, tényleg megváltozik valami biokémia, vagy hormon, vagy nem tudom mi az agyban, és onnantól kezdve már csak pszichiátria és gyógyszer segít.
Most lépj, vagy lépjen, mert ha hónapokig tesped, az isten sem rántja ki ebből!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!