Szerintetek milyen családi élet lehet otthon ha egy gyerek igy viselkedik?

Van egy barátnőm, aki latinos temperamentumú és gyakorlatilag csak kiabálva beszél (amúgy nagyon jó fej, kedves csaj).

A gyereke teljesen immunis a kiabálásra, gondolom azért, mert ez neki alapzaj.

Másrészt hajlok arra, amit a tanár válaszoló mondott. Van a rokonságban szellemileg sérült gyerek, illetve mindkét szülőm gyógypedagógus, sokat jártam be a munkahelyükre. Ott tapasztaltam hasonlókat, mint amit leírt a kérdező. Mindig ölelgettek a gyerekek, de ha valamelyik szülőm után kiabáltam (mert az udvar túlvégén volt), befogták a fülüket és elfutottak, vagy sírva kértek, hogy ne veszekedjünk.

Rendes iskolákban nem tapasztaltam ilyet, mert ott eleve hangzavar van, a tanárok is kiabálva hívják be a gyerekeket - tudják, hogy az hangos beszéd és nem veszekedés.