Mit tegyek az anyukámmal?

A jelek szerint nem Te szorulsz pszichológusra, hanem az anyukád. Te csak kivetíted a világ felé az ő problémáit.

Ha 14 évesen rendet raksz és segítesz a konyhában, akkor igencsak talpraesett gyerek vagy. Sajnos ennyire fiatalon még nem fogsz tudni önállósodni, meg kell próbálnod enyhíteni a feszültséget.

Anyósom folyamatosan pocskondiázza a fiait mások előtt. (Két remek ember.) Ez a beszédtémája, ettől érzi magát érdekesebbnek, és okosabbnak, hogy a saját családját leszólja. Egyszer a férjemnek elege lett, és komolyan leült vele beszélgetni. Nyugodtan és határozottan elmondta, hogy amennyiben problémája vagy kifogása van, azt ne másokkal közölje, hanem vele. Javaslom Neked is.

Édesapád hogyan viszonyul a témához?

hát... lehet hogy most a legtöbben azt fogják irni, hogy bunkó vagyok, de nekem ugyanez volt anyámmal, és egyre csak rosszabb lett, az én szüleim el is váltak, és anyám a problémái miatt stresszes volt, sokat dolgozott stb, és ezeket mind rajtam vezette le. majd azt választottam, hogyha ő ilyen velem, akkor én is le fogom szarni, hogy ő szomoru miattam... mert én minden éjjel sirtam, mert ugy éreztem h csak púp vagyok a hátán... és elkezdtem kimaradozni, eljárkálni, nem fogadtam neki szót, szöktem, cigiztem, berugtam, meg elköltöztem apámhoz.. és anyu nem tudta hol rontotta el a dolgot... és egyszercsak kedves lett velem... visszaköltöztem hozzá.. és megint kezdődött előröl az egész.... most megint ilyen.. mindenért velem kiabál... azért is hogy feljön a kutya a teraszra... meg minden hülyeségért velem ordibál.. szóval én egyszerűen csak elfogadom, hogy vannak ilyen emberek, akik egyszerüen elviselhetetlenek és sajnos az én anyám is közéjük tartozik...

ha megbüntet, szökj el... ugysem fog agyonverni.

remélem tudtam segiteni,

pusz