Hogy utálhatom ennyire az "anyámat"?

Kérdező, neked is igazad van, nem szép dolog, amit anyukád csinál.Te is megérdemelnéd.Például én nekem is anno mindenért könyörögnöm, hisztiznem kellett többnyire.Én viszont a gyerekemmel nem csinálom ugyanezt, sajnos nekem jelenleg, mivel álláskereső vagyok, nagyon kevés pénzem van, de a kevésből is igyekszem megvenni a gyerekemnek azt amire vágyik, mert tudom, milyen rossz, ha az ember nem kapja meg...Nem is tudom, jó lenne-e neki, ha gazdag lennék?Már halálra kényeztettem volna szegényt :D

Na, én meg a másik véglet vagyok, a majomszeretetű, ezt sem biztos, hogy olyan jó, nem tudom...

Próbálj anyukáddal beszélgetni arról, tesódnak miért kedvez jobban?Próbáld kipuhatolni, mit tehetnél, hogy neked is többet adjon?Talán egy kis kedvességgel, házimunkával lehetne rajta javítani?Azt gondoltam először, az lehet a baja, hogy kevés a pénz.De azt mondod, lenne elég.Ha lenne elég, akkor tényleg valami személyes problémája lehet veled, vagy tényleg nem való anyának.De lehet az is, hogy csak te látod úgy, hogy elég lenne az a pénz.

Azért én kíváncsi lennék, hogy 17 éves létedre mennyit segítesz otthon?

Én már 15 évesen mostam, vasaltam, takarítottam.S nem vártam el érte semmit.

@11:45

A kutya és a farkas esete. Te melyik lennél? :)

Nem kell kiakadnod, mert van miben járnod. Nem vagy meztelen, csak nyilván nincs annyiféle ruhád. Ha annyira nem lenne, a segélyszolgálatoknál állnál sorba, nem a Tally Weijl-nél. Amúgy téged is értelek. Tudom, mit hiányolsz, a meleg, normális családi légkört, és ez egy ruhán meg egy krémen ütközik ki, de valójában nem ez a baj. Ha elfogadod, hogy az élet nem statikus, azaz ez a helyzet is fog még változni, és az idő neked dolgozik, akkor nem esel kétségbe. Érzelmileg se függj ennyire tőlük, anyagilag meg függetlenedj, amint tudsz. Ez majd lendít a dolog érzelmi részén is. A "megérdemeled" -szöveg meg teljesen tipikus. A szeretetnek is érnie kell mindnyájatokban, fel kell nőnie bennetek, hogy úgy mondjam, diplomát kell szereznie, de még az általános iskola alsó tagozatát koptatja csak. Amint felnőttök egymáshoz is, akkor már nem érdem szerint jár majd a szeretet, hanem alapból. De addig ezen dolgozni kell, nem eldobni egymást, mint a sz@ros rongyot. Anyukád szeretetét bizonyítja az, hogy felnevelt, most is veled van, etet, gondoskodik rólad. Ne ruhában mérd a szeretetet, és akkor majd megkapsz hozzá mindent, ami csak szükséges.

Megjegyzem: továbbtanulásnál menj klinikai pszichológia szakra, ha érdekel, a saját életedre is nagyobb rálátással lennél.

Szia!

Nem akarlak megbántani de szerintem örülj neki, hogy van anyukád még mert ha nem lenne az sokkal rosszabb lenne. Nekem sajnos már nem él anyukám ezért én annak is örülnék ha élne még ha ilyen is lenne. Az én apám is ilyen néha mint a te anyukád mert régen ők is szegények voltak most meg megveszi a márkás cipőt magának. Azt mondja ha megdolgozott a pénzért akkor megteheti ezt. Ülj le anyukáddal beszélgetni mikor normális és kérdezd meg miért viselkedik így veled. Lehet az a baja, hogy egyedül van nem? De diákmunkára tényleg elmehetnél mert akkor nem kellene tőle kérned és nem kiabálna a pénz miatt veled. 21/L

Én elhiszem, a mi anyánk is ezt csinálta. Megígérte mondjuk, hogy elmegyünk moziba egy hónap múlva. (Sosem mentünk sehova, ez az ígéret tőle olyan volt, mintha a karácsony jött volna el!) Alig vártuk már, hogy na, végre csinálunk együtt valamit. Ahogy közeledett az ígért idő, mindent kitalált, hogy miért vagyunk így rosszak meg úgy rosszak. Pl. mert veszekedtünk a húgommal, vagy valamelyikünk kapott egy rossz jegyet. A vége az volt, hogy sosem mentünk el, mert "nem érdemeljük meg". SOHA nem mentünk sehova.

Szerencsére apukánk vitt minket, tehát ilyen gond nem volt, de anyukánkkal éppen ezért 0 a közös élmények száma.

Aztán kirakott minket többször is, hogy "menjetek apátokhoz, én nem bírok veletek, rosszak vagytok, szenvedjen veletek ő".

Mikor ezt vagy ötödszörre csinálta meg, apunál is maradtunk. SZERENCSÉRE!!!!

Kérdező, tudod az a baj, hogy a konzervatív idealisták hajlamosak valami földre szállt csodának bemutatni a gyerek-szülő kapcsolatot, ami érthető is, ezért konzervatív idealisták:)

Egyébként hát valójában az igaz rá, mint az összes többi emberi kapcsolatra, kis részük ideális, nagy részük átlagosnak mondható, és újabb kis részük meg katasztrofálisan rossz. Úgy látszik, neked az utóbbiba sikerült beleesned...

És hát az ember egy kapcsolat kudarcánál görcsösen a "ki a hibás, kinek van igaza" fekete-fehéret keresi, de az esetek legnagyobb része pusztán arról szól, hogy van két átlagos ember, jó és rossz tulajdonságokkal, és ez a két ember képtelen megtalálni a hangot egymással.

Úgyhogy én nem mondom, hogy te vagy a hibás, azt se, hogy az anyukád a hibás, azt látom, hogy nagyon nem vagytok egy hullámhosszon, és egyikőtöknek sem erőssége a konfliktus-kezelés. Az utóbbin lehet javítani, az előbbin vagy igen, vagy nem.