Tegnap hozzánk költözött apa barátnője és azzonnal parancsolgatni kezdett nekem, hogy állítsam le?

Elsőnek elmondod értelmesen, hogy ne parancsolgasson neked, attól mert az apád nője, nem lesz automatoikusan az anyád, nem leszel a szolgája sem. ha annyira be akar illeszkedni, ő emelje meg magát elsőnek, azt kérheti max, hogy segíts neki például törölgetni.

Második körben elküldeném a halál véreres f-ra, ugráltassa a saját kölykét, aki nem te vagy. Nehogy már hagyd, hogy egy vadidegen, akivel apád heneteg éppen, az mondja meg mit csinálj. Lehet nyilván böki a szemét a mosatlan vagy a rendetlenség, de semmi joga nincsen ettől még téged csicskáztatni. Most állj ki magadért.

Én is a rend és kötelesség híve vagyok, de azért mert vannak itt nők, akik szintén gyerekes apukához költöztek, nem azt jelenti, hogy a gyereket kell rögtön hibáztatni.

Első nap, ha oda költözött, rendben, hogy nem vendégségben van, de ne ossza le a beosztást! Teljesen jogos!!!

Mondom ezt úgy, hogy az én páromnak is van gyereke.

Akinek van egy kis esze, az megvárja, míg a gyerek nyit felé, mert nekik talán nehezebb az egész, mivel még csak gyerekek.

Nem azt mondom, hogy a nőnek akkor csendbe kell lenni és vigyázba állni, csak azt, hogy ne akarjon ő lenni a főnök a házban.

Az, hogy a gyerek szobájába mekkora a kupi, nem az ő dolga. De főleg nem az első nap.

Nagyon sürgősen tisztázd a nővel valami normális hangnemben, hogy nem az anyukád, soha nem is lesz az, és neked ő ne parancsolgasson, mert ott te vagy otthon 16 éve, nem ő. Valamint hogy ha úgy érzi, mosogatni való van, akkor nyugodtan megemelheti a popóját és elvégezheti ő is, ha már ott akar élni.

A pofám leszakad az ilyen hárpiáktól, akik azt hiszik ráakaszkodnak apukára akkor rögtön nyernek pár szolgát is a gyerekek személyében

Én apukámmal beszélnék a helyedben, hogy kezdeményezzen az új helyzet örömére egy családi kupaktanácsot. Hárman vagytok már, ahhoz hogy ő is "betudjon illeszkedni" és jól érezze magát ott mindannyiotoknak alalmazkodni kell egy keveset. Egyértelműen NEKI IS és ezt tudatosítani kell benne, viszont neked is, amit el kell fogadnod.

Beszéljétek meg, hogy amiket eddig megcsináltál, azokat ezután is megfogod, nem kell rá felhívni a figyelmedet. Ha valami mást szeretne, akkor meg lehet rá szépen kérni és nem utasítani, parancsolgatni.

Osszátok le a feladatokat, mostmár van még egy nő a háznál, igen, ő is csináljon otthon valamit. Nem kell mindent neki, de neked se kelljen mindent... Apukád az összetartó kapocs köztetek, vele kellene ez megbeszélned és neki kellene egy beszélgetést leközvetítenie köztetek mielőtt még elfajul a dolog és ott lyukadtok ki, hogy "ki bírja" tovább elven üldözitek a másikat.

Azért, mert 16 éves és kamasz,mert törvényszerű, hogy valótlant állít?

Összekeveritek a segítségkérést az igazságtétellel!

Nekünk itt nem tisztünk eldönteni, hogy igazat ír-e a Kérdező, amíg kerek a történet! Vagy megkérdőjelezni a szavahihetőségét.

Azért vagyunk itt, hogy tanácsot adjunk!

Mindegy, hogy hiszti vagy nem hiszti, a nő első nap ne mondja meg, hogy ki mit takarít és ne parancsolgasson!

Soha eszembe nem jutott volna a párom gyerekét egreciroztatni.

Akinek nincs ennyi érzelmi intelligenciája, az viselje a következményeit!