Mit kezdjek az apámmal?

A szüleim 5 éve váltak el. Apám sose volt az az igazán boldog valaki, voltak jobb időszakai de valamiért mindig nyavalyognia kell. Most sok minden összejött neki, otthagyta a barátnője, (gondolom a lelkiállapota miatt is) összetörte a kocsiját, folyamatosan rossz döntéseket hoz és alig van pénze, satöbbi. Volt egy jó régen leszervezett út, ahová a tizenkét éves húgommal ment, és utolsó nap úgy kiütötte magát, hogy nem emlékszik egy percre sem, tesóm meg azóta retteg tőle. Nem erőszakos, csak szar látni, hogy mennyire szétcsúszik. Oda jutott, hogy nem tud aludni, nem tud enni. Én a szöges ellentéte vagyok, és a legnagyobb szarból is hamar ki tudok mászni, mert azért 17 évem alatt kaptam eleget. Ezért marha kőszívűnek tart, mert én nem esek szét, ha valami baj történik velem. Hiszi vagy sem, de megterhelő, hogy látom, hogy hogyan megy tönkre. Mindig az én vállamon sír, és közben azért odaböködi, hogy nekem BEZZEG könnyű, merthogy nekem volt mibe megerősödnöm tizenegynéhány évesen, és már nincsenek is érzéseim. Nem tudom mit kezdjek vele, anyum is kezd totál kiborulni miatta. Ti mit tennétek?