Anyukák! Mit szólnátok ha huszonéves fiatok egy negyvenes nővel állítana haza?

Nekem voltak hasonló kapcsolataim. Először 17 éves létemre állítottam be 36 éves barátnőmmel. Anyám nem kapcsolt egyből az hitte hogy hozzá jöttek, apám a háttérben csak nevetett anyámon. Mikor mondtam neki: mutter ő a barátnőm. Csak nyelt egy nagyot. Elment a barátnőm akkor csak azt kérdezte anyám: fiam te ezt komolyan gondolod??? Én apámra néztem és megkérdeztem neki mi a véleménye a dologról??? Ő csak annyit mondott hogy ezt így kell csinálni.

Hozzáteszem sokkal jobb volt nőkkel lenni mint a fiatal lányokkal akik nőnek érezték magukat.

Bocsánat, hogy nem anyukaként szólok hozzá. Én is voltam ilyen cipőben, 21 évesen a munkahelyemen kialakult egy szerelem köztem és egy nálam 14 évvel idősebb nő között. A dolog komoly volt, 2-3 hónap után együtt költöztünk albérletbe és tulajdonképpen 7 évig együtt éltünk és jól megvoltunk. Nagyon sokat tanultam tőle az életről és még így több, mint 15 év távlatából is hálával gondolok vissza rá. Mindig egyenrangú partnerként kezeltük egymást, soha nem okozott semmilyen problémát a kettőnk közötti korkülönbség. A szüleim eleinte nem örültek a dolognak, de amikor látták, hogy a dolog komoly, teljesen elfogadták a dolgot, "áldásukat adták rá". A barátaim úgyszintén elfogadták. A mai napig tartjuk a kapcsolatot barátként.

Nem mondom, hogy ezt minden szülő egyformán jól viseli, főleg, ha nagyon közel van korban az anyuka és a barátnő egymáshoz. Az apák ebben a kérdésben sokkal kevésbé konzervatívak szerintem, az anyák pedig nyilván nem ok nélkül kevésbé nézik jó szemmel talán a dolgot.

F/43