Hogy lehet elviselni az élet igazságtalanságát? 21/L

Én is gondolkodtam ezen, de sajnos nem jutottam vele előrébb. Arra azért rájöttem, hogy jobb és eredményesebb, ha a saját életünkkel foglalkozunk, mert így tudunk is segíteni magunkon, sőt, ha valaki tud ilyen helyzetben más örömének is örülni...arról azt gondolom, hogy hihetetlenül tiszteletreméltó ember. Én még az út elején járok, ezért volt olyan, hogy egy kanál vízben meg tudtam volna folytani azt, aki mesélte nekem a boldogságát, de mostmár tudatosan próbálom ezeket az érzéseket elűzni. Az okot nem tudom, hogy miért jut egyiknek több, de az eredményt mindig magunkhoz képest kell mérni. Ezért hiába indul el valaki előbbről, a saját hibájából akár utolsó is lehet - és fordítva.

én úgy tartom, az életben minden és mindenki egyenlő, senki sem jár jobban. mert lehet, hogy valakinek annyi pénze van, hogy vécépapírnak is azt használja, de közben nagyon boldogtalan, és évek óta nem volt egy boldog párkapcsolata, vagy talán soha. és ott van az, akinek évek óta boldog párkapcsolata van, gyereke, de anyagi gondjai mindig is voltak. ez a két személy nyilván irigykedik egymásra, a mérleg nem billen sehova. az emberek sorsa is hasonlóan alakul, szerintem. a barátnődnek most talán idilli az élete, de cserébe fog kapni pofonokat: esetleg elhagyja a barátja, nem jön össze a baba, rossz hitelt vesznek fel, stb, stb. és lehet, hogy te most úgy érzed, összecsúszott az életed (mindig van kiút, csak akarni kell), de ki tudja, mi lesz akár már holnap is: vagy te, vagy a párod, vagy mindketten kaptok egy tökéletes állásajánlatot, ti is összeházasodtok, gyereket vállaltok. vagy nyersz a lottón, vagy esetleg elutazhatsz egy szép helyre. szerintem az élet átlaga semleges: a boldogságért cserébe fájdalom jár. igyekszem legtöbbször így tekinteni az életre. ezért nem is szoktam bosszút állni, a sorsra hagyom. az exem nagyon csúnyán hagyott el, sőt, az egész kapcsolatunk hazugságra épült, szörnyen szenvedtem, amikor kiderült, miket művelt. bosszút akartam állni, meg akartam alázni, stb, stb, de valahogy visszafogtam magam. persze elmondtam neki a magamét, de hagyom, hogy a sors majd elintézze egy nagy pofonnal, vagy valamivel helyettem, mert ha rosszat okozok, azt én is visszakapom. persze, nem azt mondom, néha én is elkeseredek, amikor látom, másnak mennyivel többje van, mint nekem, és ilyenkor az észérvek sem hatnak. meg kell várni, hogy a negatív érzések és gondolatok elmúljanak. persze, megértem én, hogy nagyon nehéz a helyzeted, és talán az is nyomaszt, hogy milyen barátnő vagy az érzéseid miatt. elárulom: csak ember. és hidd el, lesz kiút ebből a helyzetből is. egy nap felébredsz majd, és eszedbe jut, milyen nehézségeid voltak most, és nevetni fogsz rajta. sok sikert.

Nem mással kellene foglalkozni, meg azon agyalni hogy ő miért éppen abba a családba/életkörnyezetbe született bele, hanem azon törni helyette a kis fejedet hogy te hogy tudnál kimászni abból amiben vagy.