Komolyan. Az aki rendszeresen veri a gyerekét . Az miért szül?

legtöbbször azért verik az emberek a saját gyereküket, mert ők is ezt kapták anno. ha valami nem úgy ment, ahogy a szülő akarta, akkor repült a tasli, rosszabb esetben a nadrágszíj.

szerintem az én családomban már a nagyszüleim gyerekkorában sem volt bevett módszer a verés. max be volt ígérve. de a nagyszüleim kötelességtudó emberek voltak, tehát dicséretet kaptak pofon helyett. anyukám sem mesélte, hogy ok nélkül ütötték volna naponta. max pár pofon, de annyi még kell is, jó időben, jó helyen.

én is kaptam, ha pofátlan voltam, vagy hisztiztem. legtöbbször beszélgetés és bünti volt a "jutalom" ha rossz fát tettem a tűzre.

ismerek olyan embert, akit a szülei vertek. sikeres ember lett belőle, de a családi élete egy nagy romhalmaz volt. mindkét gyerekét verte, borzalmas károkat okozva ezzel. szerencsére a gyerekei nem lettek agresszívak, inkább megfogadták, hogy ők még csak meg sem legyintik a saját gyereküket.

az egyik legundorítóbb dolognak tartom azt, ha valaki ok nélkül, vagy mondvacsinált indokkal naponta megüti a gyerekét.

Ha a leendő gyerekem valami nagyon rosszat tesz is, akkor sem fogom a nadrágszíjat és verem félhullára, mondván, hogy okkal tettem.

Persze, a túlzott gyerekvédelemtől is hányok: pl. anyu a gyerekkel a boltban próbál vásárolni, de a gyerek ordít, hogy neki cukor kell, anyu nemet mond, még jobban ordít. Rászól anyu, hogy fejezze be, többször is, nincs foganatja és akkor rácsap a fenekére. A nőre már úgy néznek mint a véres rongyra, mint egy olyan anyára, aki agresszívan veri rendszeresen a gyerekét, minek szül az ilyen, mert a gyerek az szent és sérthetetlen. 1 - 2 pofon nem okoz lelki sérülést a gyereknek (én is kaptam, túléltem) és, ha lesz gyerekem és pl. a gázzal óhajtana játszani a konyhában vagy nagyon akaratos és baromira hisztizik, igenis rá fogok csapni a fenekére, de nem veszek különböző segédeszközöket, hogy naponta "embert neveljek" belőle.

A mai "családokat" elnézve bennem is megfogalmazódott a kérdés, hogy emberek minek szülnek. Már csak a gyereket is elnézve, akinél a legújabb iPhone van, márkás ruhák és a beszélgetéseikből leszűrve ezeknél fontosabb nincs is az életükben (van egy suli a környéken, a bkv járatokat csak úgy érem el, ha elmegyek mellette). Ennél már csak rosszabb, ha valaki még veri is a gyerekét. Ott van a Gyerekkönnyek blog, amit szoktam olvasni és elborzadok, hogy szülők a saját gyerekükkel miket képesek megtenni.

Szerintem különbséget kell tenni verés és verés között. Van az -ez a legnagyobb többség- aki indulatból, mérgében csap rá a gyerekre, ennek sok értelme valóban nincs, ez tényleg csak arra jó, hogy a mérgét levezesse. Viszont van egy kis százalék szerintem, aki higgadtan átgondolva, tényleg a gyerek érdekében csap -nem nagyot!- épp, hogy csak azért, hogy ha hiába mondja a gyereknek, hogy "ne nyúlj a konnektorba, mert megráz az áram", de nem képes felfogni, akkor kap egy fenekest, és legalább azért nem fogja megrázatni magát, mert nem akar fenekest kapni. Szerintem sem okoz túl nagy lelki sérülést egy-két ilyen fenekes. Igazából nem hiszem, hogy létezik jó nevelésmód, hiszen mindenkinek másra van szüksége, még egy családon belül is! Nővéremre elég volt, ha csúnyán nézett az anyám/apám és már remegett a szája széle, nem rosszalkodott. Én hevesebb természet voltam, nekem kellett néha egy-két fenekes, ami helyre rakott, bár akad egy-két olyan emlékem, amikor szerintem nem jogosan kaptam ki, de tény, hogy én elég idegesítő gyerek voltam. Viszont itt van az öcsém, aki soha nem kapott ki, és olyan szinten elkanászodott, olyan undorítóan beszél a szüleivel, és velünk is, hogy én ilyet még nem láttam. Na neki sem ártott volna néha pár pofon, mert az értelmére nem lehet hatni, fafejű a gyerek!

Ebben a kérdésben itt úgysem fogunk megegyezni, mindig más lesz a vélemény, szerintem gyereke válogatja, hogy hol "elfogadott" a testi fenyítés, hol pedig nem. Szerintem még mindig ezerszer jobb, mint a lelki terrorizálás.

Kerdezö, latod, az eddigi valaszok többsegeben meg mindig elfogadott valamilyen formaban, valamilyen szinten a veres. Komolyan el kellene kezdeni könyveket olvasni, tajekozodni (nem egyet/kettöt) a velemenyalkotas helyett. Mert honnan jön ez a velemeny? Az eddigi tapasztalatokbol, aminek alapja, magja, a gyerekkorban megeltek es eltanultak.

Neked is javaslom ilyen elözmenyek miatt, mert tenyleg rengeteg idö, legtöbbször mar kesö elkezdeni, ha valaki mar varandos, akkor annyi mindenre kell meg idö, aztan meg faradtsag...stb.

4.

MEGNEMÉLT VÁgyak ,megalkuvás miatt. Szerintem legtöbb estben a boldogtalanság, és a tehetetlenség érzés generálja mind a fizikai mind pszichikaki bántalmazást. Tehát a szülök ugy lettek szülök hogy nem teljesedtek ki mint ember .Gondolok itt szakmára is..de bármi másra ..egy elmardt külföldi lehetőségre,egy soha benem teljesült szerelme feldogozatlanságára stb.

Én szerintem az alkholoizmusnak is ez az alapja.

Nem tudjuk miért élünk ,nem tudjuk miért halunk ..csak megyünk a kereszt felé. Aztán az évek múlásával egyre tehesebb amit nem tettünk meg. Amihez nem volt bátorságunk lelki erőnk. Konfliktus kezelni nem tanítanak sajnos sehol,ezért anyukaapuka hazamegy a melóbol ahol még jól ki is szurtak velük a főnök megalázza őket stb hol és kin csattan ez -a gyereken. zárt ajtók mögött.

És ez egy tudatlansági szintből fakad. Tehát sokszor ösztönös a verés ,aztán a megbánás ,de ez egy ördögi kör akkor is. A megoldás ha tudatosabban tudnánk élni és jobban hinnénk magunkban a vágyaink leképződésében. És nyitnánk az anyagi világból másfelé is. Mert a testen túl ott a lélek és a szellem, amit szintén nem lehet figyelmen kivül hagyni..

Igen, azért verés és verés között is van különbség. Azokat tényleg nem értem én sem, akiker gondolsz, Kérdező.

De azokat sem, akik mereven elzárkóznak a testi fenytés elől. Van, mit egyszerűen nem tudsz másként elérni. Pl. kisgyerekkorban ugye dacos az ember gyermeke, ha valamire megkérik, akkor "csakazértsem". Ezért járt például azonnali kézreverés (persze magyarázat mellett, hogy bajod lesz kisfiam, ha belenyúlsz), ha csak közeledtünk a konnektorhoz. Jó persze, nálunk be voltak dugva mindig olyan védőcuccal. De mi van máshol? Szóval ki kellett alakulnia, hogy féljünk tőle, a saját érdekünkben. Most, későb már tudom, ogy ha a föld pólushoz nem érek hozzá, és én magam sem vagyok leföldelve, akkor nyugodtan turkálhatnék benne.

A másik ilyen, amiért azonnali, akár utcán történő fenekelés járt (pelenkán keresztül, tehát fájdalom nem is volt) az az volt, ha nem álltunk meg a járda szélén.Egyszer, max kétszer történt ilyen, utána akár gördeszkával, akár gyalog, akár biciklivel akármennyivel előbb voltunk Anyunál, megálltunk és nem rontottunk ki az autók közé. Anyunak nem kellett rohannia utánunk. Persze ha ezt megtettük, nagyon meg is voltunk dícsérve érte, szóval egy idő után büszkén álltunk meg:) Ez is a mi érdekünk volt, hiszen hogyan magyarázod el gyereknek a fizika törvényeit?

Már a jogsi megszerzése után is másképp közlekedek gyalogosként, próbálok figyelni arra, hogy féktávon belül ne nagyon lépjek le autó elé, mert ha beszarik, akkor sem tud megállni, a fizikát nem tudja meghazudtolni.

Verés és bántalmazás két külön dolog szerintem.

Én meg szoktam verni a gyerekem, néhány havonta, ha már tényleg nem tud viselkedni vagy hiába mondom, hogy nem szabad. Értsd ezalatt: : egy atyai odacsapás a popsira, ettől észhez tér.

Meg is szólnak sokan ezmiatt.