Lehet, hogy azért akarok mindent rögtön, és azért sürgetem a páromat is, mert még nem tudtam feldolgozni az édesapám hirtelen halálát?

szerintem próbáld meg inkább meglátni a szépséget és a jót abban ami van. pl. amíg nem költöztök össze, ott van az izgalom mikor randitok van, hogy jól akarsz kinézni; ha nincs ott akkor hiányzik, ami bizony elmúlik ha összeköltöztök! egy kapcsolatnak az eleje a legszebb éslegizgalmasabb. próbálj meg örülni ennek! gondolj arra, hogy nem akkor vesztegeted el az idődet hanem ez megvan, hanem akkor marad ki valami az életedből, ha ezt kihagyod.

és ezt az élet más dolgaira is alkalmazd!

az én édesapám is meghalt, csak én még tinédzser voltam, így rengeteg minden történt amin neki is ott kellett volna lennie. az én életemre is kihatással van, nem volt normális kapcsolatom azóta sem. szóval kissé bagoly mondja helyzet áll fenn, ennek ellenére szerintem fogadd meg a tanácsom:)

26/N

"Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás és az önfeladás között,

És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel és a társaság a biztonsággal,

És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét és a bók nem esküszó,

És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget, a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével,

És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez.

...Egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér.

Műveled hát saját kertecskédet, magad ékesíted fel lelkedet, nem mástól várod, hogy virágot hozzon neked.

És megtanulod, hogy valóban sokat kibírsz…

Hogy valóban erős vagy.

És valóban értékes.”

(Veronica A. Shoffstall)