Párom nagyon megváltozott az utóbbi időben. Voltatok már ilyen helyzetben?

3 Inkább te vagy papucs.Nem 1860-ban vagyunk.

Hát ez elég borzasztó lehet.Kérdezd meg a párod,hogy eddig miért felejtette el önmagát adni?

Bér nem vagyok híve annak, hogy manapság az első adandó problémánál szétmennek az emberek, de sajnos a te esetedben úgy látom, hogy ez a későbbiekben nem jobb lesz, hanem rosszabb. A párod nagyon kriminális és uralkodni akar, mert hogy ő a férfi, ezzel a hozzád bújással is csak a saját lelkiismeretét akarja megnyugtatni. Ha esetleg lesz gyerek, lehet ez még rosszabb is. Úgy fogsz járni vele, hogy házicseléd leszel.

Egyik nap átjött a szomszéd, akit nem annyira ismerek, nem tudom a múltját, de eddig szimpatikus embernek véltem, mígnem elmesélt valamit:

Azt eddig is tudtam ,hogy elvált, de nem, hogy miért.

Büszkén mesélte el, hogy egyszer arra ment haza ,hogy nem volt főzve étel, miközben meg a felesége elment vásárolni, kabátot venni magának, erre ő lekevert neki egy pofont. Mert hogy a nőnek az elsődleges dolga a főzés, főleg ha van gyerek. Ezután hagyta el a felesége.

Elmesélése alapján érezhető volt, hogy úgy érzi neki van igaza, de közbe na gyerekek mégis a nőnél vannak és neki pitizni kell, hogy megkaphassa őket. Vajon miért? Mert biztos mintaférj volt igaz?

Most itt él vele az "új asszony", de őrajta is látom ,hogy egész nap mást sem csinál csak takarít és konyhatündérkedik és látom a nőn, hogy stresszben van.

Már nem szeretek átmenni sem hozzájuk, ,mert a nőt folyton ugráltatja ha vendég van, minket is körbe ugráltat, sosem tud leülni az asztalhoz. Pedig ő is épp úgy kivehetné azt az üveg piát a hűtőből ha inni akar. Nálunk ez nem így működik. Ha a férjem meg akar kínálni valakit, akkor képes kitölteni neki azt a rohadt piát, nem énrám vár folyton. Nem azt mondom ,hogy én nem teszem meg, de nem várja el, főleg, ha épp más dolgom van.

Nem mondom ,hogy a te párod is ilyen lesz mint a szomszédom, de azért jobb résen lenni. ha nagyon zsarnok kezd lenni és úgy érzed el vagy nyomva, akkor készülj fel rá, hogy cselekedned kell.

Nem hülyeség.

És ahogy írták: lakva ismerni meg az embert. Ha csak pár órára vagy napra találkozol valakivel, akkor csak a legjobb oldalát látod. Ha együtt élsz vele, akkor az egészet.

Én a helyedben még egyszer beszélnék vele, és ha nem érti meg a problémát, akkor hazaköltöznék. Nagyon érthetően el tudtad ugyanis mondani, hogy mi bánt - mi is megértettük. Ha ő nem érti, benne van a hiba sajnos, viszont a legjobb védekezés a támadás.

Lehetetlen együttélni valakivel, aki számon kéri, miért főzöl, miért eszel, és miért mondod el a véleményedet. Az a normális, ahogy felnőttél - ha meghallgatnak és elfogadnak olyannak, amilyen vagy, még makacsnak is.

Nem lehet félelemben élni, és nem is érdemes.

Előbb-utóbb úgyis szétmennétek - érdemesebb addig kilépni a kapcsolatból, amíg nem okozott egyikőtöknek sem nagyobb fájdalmat a kelleténél, amíg emberi módon, utálat nélkül, békében el tudtok válni, és ami a legfontosabb: még az előtt, komoly lelki sérüléseket szenvednél, mert rendszeresen porig aláz és elveszi az önbizalmadat.

Mert ha tönkreteszi az önértékelésedet, akkor nemcsak ez a kapcsolatod nem fog működni, hanem még a következő sem.

Igazuk van az előttem szólóknak, hogy nagyon fontos az együttélés, ez a kapcsolat próbája. Össze kell csiszolódni. Van akiknél ez könnyebben megy van akiknél nehezebben.

Az a baj, hogy a párod uralkodni akar rajtad, nem pedig a társad akar lenni az együttélésben. Próbáld meg megbeszélni vele mégegyszer, hogy ez neked nagyon nem ok.

A párod is részt vehet a házimunkában, ha nem tetszik az étel, akkor főzhet ő is, ha nincs számára megfelelő rend, ő is elpakolhat stb. Viszont te is nézz magadba, lehet az az étel tényleg sótlan, ízetlen. Nekem tipikusan van erre egy történetem: amikor összeköltöztünk párom már dolgozott, én meg gyakorlatra jártam, neki pont szabadnapja volt és elsőnek főzött nekem (krumplistésztát), elég morcosan értem haza, ő még csinálta a kaját, és ahelyett, hogy megköszöntem volna neki, hogy főz elkezdtem kritizálni, hogy miért így miért úgy. Amikor kész lett vele és lenyeletem az első falatott majdnem elsírtam magam, isteni finom volt a kaja. Iszonyat bűntudatom volt utána, egyrészről mert megszóltam másrészről mert természetesnek vettem, hogyha én megfőzök akkor neki is kell. Elárulom azóta is párom receptje szerint csinálom a krumplistésztát.

Na ez hosszú mese lett de gondolom érted a lényegét, engedj te is meg ő is, ha nem változik pár hónapon belül akkor pedig sajnos el kell engednetek egymást.

Gondolom azért írtad ki a kérdést, mert nem azzal van bajod, hogy megjegyzi, hogy az anyukája máshogy csinálja, hanem ahogy megjegyzi... Gondolom a megfogalmazások módjával van probléma. Meg én sem viselném el, ha van egy véleményem, és ezért lehülyéznek. Mi ez dedó? Ott mondják a gyerekek egymásra hogy hülye vagy, nem? :)

Az életben nagyon sokszor lesztek más véleményen, és ha neked mindenkor el kell hallgatnod a sajátodat, mert félsz hogy mitszól őurasága, az nagyon nem jó. Legalábbis a mai világban ez már nem megengedett. Szóval egyszer leszidhatod, amikor pattog valamin, hogy vegyen vissza, és ha nem teszi, akkor szerintem fogd a cókmókodat, és vissza se nézz. Sajnos erre csak ez a megoldás van, ha neki nincs annyi esze hogy tisztelettel bánjon veled.

34/N

sajnos ez itt ennyi volt. ennél csak rosszabb lesz, de ha egy mód van rá higyj nekem, és ne járj utána :)

tényleg elég sokáig vártatok az összeköltözéssel, mert most nem csak azt a pár hónapot pazaroltad rá, hanem azt a 3 évet is.

ha ezt a példát látta otthon , akárhogy is tiltakozik ellene verbálisan, mégis ezt teszi.

ha ennyire nem lehet véleményed az otthonodban, akkor ez a kapcsolat később csak még több fájdalmat fog neked okozni.