Hogyan tudnám elviselni az embertársaimat?

Mondjuk nem értek egyet azzal, hogy az állatok mások, hiszen az is a kaja miatt van az ember mellett, de a többivel egyetértek.

Elviselni nem kell az ilyesmit, csak változtatni kell a hozzáálláson. Van egy mondás, miszerint "ha megvakarod a hátam, én is megvakarom a tiédet". Ezt kell követni, és nem kell senkivel különleges kapcsolatot ápolni, csak mert mások is így tesznek látszólag. Arra viszont készülj fel, hogy a tartózkodó emberek teljesen elszigetelődnek, és ez nagy keserűséget fog benned okozni az évek során. Azt fogod tapasztalni, hogy a kutya sem szól hozzád, mert barátságtalannak tartanak. Egyedül maradsz, nem lesznek barátaid, de haverjaid sem. Pár év magány után még a sekélyes haverokat is hiányolni fogod, sőt, talán még a kihasználásokat is visszasírod.

Inkább azt kellene felismerni, hogy ki az érdekember. Ha idősebb leszel, ezek az ösztönök kialakulnak elég nagy valószínűséggel, de teljesen elkülönülni nem érdemes, mert boldogtalan ember leszel.

Nem mindenki ilyen, rossz közösségben vagy éppen.

Másrészt helyén kell kezelni a dolgokat és az emberi természetet beleszámolni mindenbe. Ha nem várod el, hogy idealisztikus világ vegyen körül, hanem számításba veszed a realitásokat, kevesebb csalódás ér.

Nekem pl kifejezetten jó közösség van a munkahelyemen. Van olyan, aki kevésbé szimpatikus, vele köszöntjük egymást, de komolyabb beszélgetésbe nem kezdünk bele, így konfliktus sincs.

Ajánlom Dale Carnegie könyveit, nagyon olvasmányosan és közérthetően (no meg gyakorlatiasan!) ír ezekről a dolgokról. Kamaszkorom egyik kedvenc olvasmánya volt.

El kell fogadni hogy mindenki más és más. Míg az 1ik felsegít a földről, addig a másik elsétál melletted rád se nézve.

Olyanokat kell keresni akik hasonlóak hozzád. Van belőlük is pár.

Vannak normálisabb meg nem normálisabb emberek.

Szerezz rendes ismerősöket barátokat. Nem minden ember egyforma. Nekem is vannak ilyen (barátaim) akikkel csak maximum elbeszélgetek erről arról. Meg olyanok is vannak akikre azért lehet számítani. Ha meg nem akkor én pofátlanul visszamondom nekik hogy kösz hogy a sz@rba hagytatok.... És legközelebb én nem segítek.. ennyi.. Népnevelés! :):P