Az anyám kikészít! Nem bírom elviselni! Mit tegyek?

Egyszerűen nem bírok vele egy légtérben lenni. Már több éve van bennem ez a gyűlölet, és ez nem a kamaszkori lázadások miatt van. Talán az ennek az oka, hogy mindig rengeteget veszekednek apával, persze az én fülem hallatára. A veszekedéseket mindig anya kezdeményezi és ilyenkor mindenfélét vág apa fejéhez, sőt néha belekever engem is. Mindig minket hibáztat mindenért, ő sohasem hibás és mindig úgy hozza ki a dolgokat hogy ő legyen a sértett. Sokszor fenyegetőzött öngyilkossággal is... A másik dolog amiért gyűlölöm, az az hogy hazudik, nagyon sokat! Már egy szavát sem hiszem el. Akármit mond mindig kételkedek benne és nem tudom vajon elhiggyem-e. Nem is osztok meg vele semmit, mert nem bízok benne. Nem kezel semmit bizalmasan. Apával viszont nagyon jó a kapcsolatom, mindent megbeszélek vele. Ezt anya nem is nézi jó szemmel, párszor már veszekedett is velem ezért, hogy neki nem mondok el semmit. De az ő hibája, ő érte ezt el. Mindig mindenen veszekszik és mindent a fejemhez vág! Ki merem mondani azt, hogy gyűlölöm. Tudom, hogy nem szép dolog, de nem tudok mit tenni ellene. A legjobb az lenne ha el tudnék költözni innen, de sajnos még nem tudom megtenni. Egyre nehezebben viselem el ezt a helyet, már utálok hazajönni is! Van valami ötletetek mit kéne tennem? Megbeszélni nem akarom, egyszerűen már erre sem bírom rávenni magam. Nincs szükségem rá, hisz eddig sem törődött velem. Már nem akarok javítani ezen, így is erőfeszítést okoz, hogy szépen válaszoljak ha kérdez valamit, vagy hogy jó képet vágjak hozzá. Egyszerűen nem tudom elviselni! Van még így ezzel valaki?

Elnézést ha hosszú lett, és köszönöm előre is a válaszokat! :) 18L