Szerintetek ilyen családi körülmények között megérné felvennem a diákhitelt jobb élet reményében?

20 éves egyetemista lány vagyok. A szüleim nem engedek arra az egyetemre, ahova kiskorom óta készültem. Főleg az egyetem jó híre vonzott, de a város is, és az is, hogy messze van tőlünk, szóval a függetlenedés. Most egy másik egyetemen tanulok, ami viszonylag közel van hozzánk, és bejárós vagyok (napi 3-4 óra utazással). Még mindig nagyon vágyok az eredetileg kiszemelt egyetemre. Félévkor lenne lehetőségem átjelentkezni, viszont csak fizetősre. A szüleim hallani sem akarnak az átjelentkezésről, és nem támogatnának, tehát csak diákhitelből tudnék menni.

Amúgy is vannak itthon gondok, alig várom, hogy elköltözzek. Anyukám eléggé nem normális, úgy kezel, mint egy ötévest, teljesen irányítani akar. Megmondja mit vegyek fel, hogy fessem ki magam, hogy álljon a hajam, mit és hol tanuljak, kivel járjak, eltilt a barátaimtól, megmondja mikor netezhetek, kivel beszélhetek stb. Mindenből képes veszekedést csinálni, a legapróbb dolgokból is. Apukám meg kb munkamániás, alig van itthon, és szinte sose áll ki mellettem. Néha, ha már nagyon nem bírja a veszekedést, leosztja anyámat, de alapjáraton nem számíthatok rá. Ja, és egymással is veszekednek. Szóval szörnyű itthon a helyzet, görcsbe van a gyomrom anyukámtól. Elköltözni nem tudok, nincs pénzem, munkát pedig eddig sehol nem kaptam, mert nem érek rá heti 3-4 munkanapot dolgozni a suli miatt (sok a laborom és gyakorlatom, amiken kötelező a részvétel).

Most félévkor lenne lehetőség hogy átvegyen a kiszemelt egyetem, de fizetősre, és diákhitelből. Szerintetek megéri? Nagyon mennék, nagyon szeretném, de mindig hitelellenes voltam. Viszont tudom, hogy ha itthon maradok, semmi nem változna, nem lenne jobb, és így is bele vagyok betegedve, hogy nem ott vagyok, ahol szeretnék. Szerintetek?