Gyopárvirág kérdése:
Család összetartása érdekében mit tegyek?
Figyelt kérdés
Én egy 14 éves lány vagyok, és már nem tudom magam megoldani ezt a helyzetet. A nővérem 16 évesen teherbe esett, és későn vette észre, ezért nem lehetett abortusza. Ez persze a családot nagyon megrendítette, mert ezzel hamar megkérdőjelezték a szüleim neveltetését, és az iskolában is hamar híre járt annak, hogy mekkora egy ribanc a nővérem. Persze ez nagyon bántott, mert nem értem mitől ribanc valaki, hogyha olyannal fekszik össze akit szeret. Mások pedig akik mindenkivel kavarnak, azok csak szimplán "istennők". De most nem erre szeretnék kiérni. Tehát mindenkit megviselt ez a helyzet, senki sem gondolta, hogy ebből ez lesz. A szüleink szigorúak, és ilyen nem fordulhatott volna elő. Azelőtt a családunk nagyon jól megvolt, de aztán a nővérem (mikor körülbelül olyan idős lehetett mint most én) rossz társaságba keveredett. Népszerű lett, mindenki őt bálványozta és szerette. Aztán lett egy barátja. Még csak három hónapja voltak együtt, és máris megvolt az első alkalom. Mikor az unokahúgom megfogant. Ezután nagyon kemény hónapok vártak ránk, édesapám teljesen magába roskadt, édesanyám mindig dühös volt, és nővéremnek napi hisztirohamai voltak. Azt tudni kell, hogy apukám mindig is jobban szerette a nővéremet, mivel ő sokkal szebb mint én, népszerű, habár a tanulmányai a béka feneke alatt. Így nagyot csalódott benne. Most én vagyok a kiskedvenc, de én érzem hogy ez csak pótlék. Ez nagyon rossz. Anyukám egyre inkább egy zsémbes asszony, mintsem az a nő aki mindig kedves, bár szigorú, de hatalmas szívű. Már nem nagyon emlékszem erre az időszakra, csak az érzések hagytak bennem mély nyomot. Közben már megszületett a pici, aki már fél éves. Persze mindenki szereti őt, és szerencsére egészséges. Mégis. Szörnyű milyen romokat hagyott ez a pár hónap maga után. Azóta a nővérem és barátja (azaz az apa) nagyon nincsenek jó kapcsolatban. A fiú nagyon erőszakos, és kiszámíthatatlan, nem is értjük, miért vannak még együtt. A család kezd teljesen széthullani. Nem tudom, hogy meddig megy még ez, és szeretnék segíteni mindenkinek abban, hogy ez könnyebb legyen.Tudom, ez kicsit összetett, de ha kell még valami információ, csak kérdezni kell és írom is. Előre is köszönöm a válaszokat!2012. szept. 8. 19:28
1/9 anonim 
válasza:
válasza:A szüleidnek kellene végre felnőni és elfogadni, hogy az élet nem mindig úgy alakul, ahogyan azt előre elképzeljük. Nekem úgy tűnik, hogy bár csak 14 éves vagy, ebben a családban te vagy az egyetlen érett ember. Ülj le a szüleiddel és a tesóddal, és amit ide leírtál, azt beszéld meg velük! Mondd meg nekik, hogy ha nem is úgy alakultak a dolgok, ahogyan azt előre elképzelték, semmi tragédia nem történt, lett a családban egy kisbaba, mindannyian éltek és egészségesek vagytok, már csak össze kellene tartani, és arra koncentrálni, ami valóban fontos, nem a sebeket nyalogatni.
2/9 anonim válasza:
válasza:oh, ez nem lehetett könnyű időszak.
szerintem Te egyedül nem tudod megoldani, mert nagyon sok kapcsolatról van szó (szüleid-tesód, tesód-párja, szüleid -ismerősök stb)
viszont mivel családtag vagy, és szeretnél békében élni, így ha gondolod, beszélgess el velük egyenként:)
elmondhatod mennyire jól érezte magad régen, és hogy mit lehetne tenni, hogy újra jóban legyetek?
minél több idő telne el, annál jobban megszokottá válna ez a rossz hangulat:(
drukkolok Neked, majd mondd el mire jutottatok!
3/9 anonim válasza:
válasza:Unokát elvenni végleg az "anyukától", akit ki kell dobni otthonról. Menjen és barátkozzon továbbra is a kis barátjával. Így kikerül a családból életetek megrontója.
4/9 anonim válasza:
válasza:? a gyereknek szüksége van anyukájára!
Nővéred párjával viszont meg kell valahogy egyezni, hogy nem legyen erőszakos, vagy tényleg hagyjon benneteket békén.
5/9 A kérdező kommentje:
Igen, köszönöm a válaszokat, és azzal én sem értek egyet, hogy nővérem lányát kitenni a családból. Nővérem jó anya, megváltozott már, és nagyon szereti a kis csöppséget. Itt leginkább a baráttal van gond, mivel ő már olyan romlott kapcsolatban van a családdal, hogy szóba sem áll velünk. Sajnos mikor legutóbb megkértem szüleimet, hogy beszéljenek vele, ők csak azt felelték, nem hajlandóak semmit sem tenni vele, míg rendesen nem viselkedik. Ekkor nekem kellett lépnem, és elbeszélgettem vele. Alapból mi köze egy 14 éves lánynak egy 18 éves fiú viselkedéséhez? Mi alapon szólok bele? Felsoroltam neki a konkrétumokat, de semmilyen ráhatással nem lehetett meggyőznöm. Azt azért tudni kell, hogy az anyja munkanélküli, alkoholista, és kifejezetten "furcsa viselkedésű". Tehát a fia sem sokkal jobb. Talán tényleg úgy van, hogy a szüleim nem képesek elfogadni ezt a helyzetet, de az a rossz, hogy mindezt rajtam keresztül adják ki magukból. Én nagyon odafigyelek a tanulmányaimra, és tisztességesen beszélek a szüleimmel. Természetesen nem vagyok szent gyerek, de sokkal kevesebb rosszat tettem, mint nővérem. Mégis ha egy picit rosszabbul teszek valamit, azonnal rám kiabálnak, és ez nekem nagyon fáj. Meglehet, hogy féltenek, és ezért most még jobban odafigyelnek rám, hogy ne essek én is ugyan abba a csapdába. De én sosem leszek olyan mint a testvérem, éppen elég jó példa, hogy ezt az utat ne kövessem. Nem vagyok buta, éretlen sem igazán, mert az életben már sok rosszat megéltem. Még nem is ez volt az eddigi legrosszabb. Nem is értem miért ekkora tragédia? Ez egy új élet, senki sem halt meg! Mégis a szüleim csak azt visszhangozzák, ehhez még kicsi vagyok. De pont ez az...Én látom be az egészet. Látom az ő reakciójukat, nővérem kapcsolatát és az összes apró részletet amitől összeállt ez a helyzet. De kérdem én: Akkor miért nem hallgatnak rám? De én már tudom a választ. Mert csak 14 éves vagyok. nem hisznek egy kislánynak.
2012. szept. 9. 08:22
6/9 anonim válasza:
válasza:nagyon becsüllek a fellépésedért:)
még azt nem értem, hogy szüleid AZÉRT nem beszélnek az unokájuk apukájával, mert nem viselkedik rendesen?
ööö, nem pont az segítene, ha beszélnének vele?
erről nem tudsz szüleiddel újra beszélni? nekem nagyon furcsa válasz:(
7/9 anonim válasza:
válasza:A tesód barátja, függetlenül attól, hogy az élet apukát csinált belőle, egy 18 éves gyerek, aki valószínűleg még jobban meg van rémülve a kialakult helyzettől, mint a szüleid. Sajnos ebben is teljesen éretlen módon viselkednek a szüleid. Nem fogják fel, hogy eddig két gyerekről kellett testileg-lelkileg gondoskodniuk, most a bébivel és az apukával lett belőle négy. Nem várhatják egy 18 éves kölyöktől, hogy felnőtt férfiként viselkedjen!
8/9 anonim válasza:
válasza:Azt írtam, hogy a tesódat kell kitenni otthonról és az unokát megtartani. A tesód egy céda, nemtörődöm "ember". Ő az okozója a bajotoknak. Nem hallgat senkire, beleszüli a gyereket a vakvilágba....
9/9 A kérdező kommentje:
Beszéltem a szüleimmel erről a helyzetről. De ők nem akartak semmit sem hallani arról, hogy hagyják beszélni nővérem barátját. Azt mondták, sosem haragudtak még ennyire emberre, megérdemli, hogy kiküldjék a házból. Igazából tényleg csak hátráltatja a családot, de ember. Volt egy incidens, mikor kis híján elütötte a nővéremet, aki akkor könnyebben sérült. Még időben kiugrott az autó elől. Nem jó ember, de tudom, hogy ez a helyzet jelentősen megviselte. Ismertem azelőtt, és nem ilyen volt. Tudom, hogy ez nem teljesen ő. A nővérem egyszerűen csak buta. Már régen véget kellett volna vetnie ennek a kapcsolatnak, mégsem tette. Biztos vagyok benne, hogy ez csak a ragaszkodás miatt van. Ismerem őt, számomra ő volt (talán még most is ő)a legfontosabb. De nem értek egyet ezzel az életmóddal. Megcsalják egymást, mégis együtt vannak. Talán éretlen vagyok, mert a szerelem nem az én asztalom, fogalmam sincs mit miért tesznek. De azt látom, hogy ez így nagyon nem jó. A szüleim nem éretlenek. Eddig nagyon jól neveltek minket, csak egyszerűen megrázta őket az esemény. Nem tudnak már ugyan azok az emberek lenni. Édesanyám nagyon beteges. Vérnyomása ma 186/90 volt, csak mert mérges lett. Sajnos az utóbbi időben sokat vitázunk, mert nem értek vele egyet, hogy mindig mindenért csak a többi embert hibáztassa. (Legtöbb esetben engem...) Néha úgy érzem, csak én látok tisztán. De én csak 14 vagyok. Másokat nem érdekli, mit éltem át. És a szüleim szemében csak egy gyerek vagyok, aki beleköti az orrát a felnőttek dolgába. De akkor miért van az, hogy úgy érzem, én vagyok a felnőtt?
2012. szept. 10. 15:17
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!