Megengednéd a lányodnak, hogy megműttesse az orrát?

Nekem is ronda görbe orrom volt és anya bíztat,hogy ha nagy leszek műttessem meg. Az orrom ennél csak rosszabb lesz, 10 évesen nem volt ilyen.

Én ellene vagyok minden plasztikai műtétnek, de egy orrkorekciós műtét szerintem elfogadható, ha annyira megkeseríti az életét, miért ne változtasson rajta ha úgy jobban érzi majd magát? Az én lányom fülei óriásak és szétállók, meg akartuk műttetni még iskola előtt 7 évesen, de mivel senki nem csúfolta és semmi rossz élménye nincs ezzel kapcsolatban azóta sem, nem tettük meg. De ha mindennap sírva jött volna haza akkor biztosan nem gondolkodtunk volna rajta.

Én 16 évesen nem engedném meg...aztán szilikonmellek, utána meg át is operáltatja magát. Lehet hogy aztán megbánná. Majd ha 18-lesz akkor már elvileg felnőtt és azt csinál amit akar.

21-es, ez a különbség kettőtök között. Te nem fizetnél egy vödör pénzt, inkább kibúvót magyarázatot keresel és találsz.

Én is támogatnám. (Hasonló helyzetben vagyok.)

Én is támogatnám,nekem is "nagy" az orrom,vagyis láttam már szebbet is..

Én is támogatnám. Nekem is csontos orrom van (az orrnyergem közepén van egy pukli, olyan, mintha valaki eltörte volna, ami sosem történt meg), de ezzel nem volt soha problémám. Ellenben akkor, mikor 7 évesen arcon harapott egy kutya, na abból volt gond. Szerencsére "csak karcolt", pont a két szemem között, illetve a felső ajkam bal oldalát érte, nem tépte le a fél arcom, de egyik vagy másik szemem csak egy hajszálon múlt. Szóval, az orrnyergemen egy kis heg van csak, egy 100 Ft-os is letakarja, tényleg nem nagy, de ugye a gyógyulás időszakában és utána, ha tudod, mit keress, elég feltűnő volt. Szerencsétlenségemre pont egy nagy H betűt formáz a heg és mit ne mondjak, csúfoltak miatta. (Addig se voltam a "menők" kedvence.) Sírva jöttem haza a suliból sokszor. Anya szakorvoshoz vitt, hogy mit lehet vele csinálni (persze, még a sérülésem másnapján - mikor harapjon arcon egy kutya ha nem az esti sétáltatásnál. Nem, nem a mi kutyánk volt.), a doki azt mondta, hogy amíg a seb gyógyul nem szabad hozzányúlni, de amint begyógyult és nagyon csúnya lesz, illetve nagyon zavar nyugodtan megműttethetjük. Anya támogatta a dolgot, sőt ő javasolta, hogyha zavar, feküdjek kés alá. Azóta sem tettem meg, szerencsére nagyon szépen begyógyultak a sebek, alig látni a hegeket, sokan csak a negyedik - ötödik találkozáskor vették észre, hogy ott van valami. Viszont, amíg élek nem fogom elfelejteni a kedves, gonosz, lélektelen osztálytársaim, akik nap mint nap a "H, mint hülye" és további, felettébb elmés kreálmányaikkal kínoztak. Szóval, igen, ha ennyire zavarja a lányodat és csúfolják érte, sír miatta, de egyébként rendben van a testképe, akkor, miért ne műttetnétek meg? Megbeszélheted vele, hogy ez nem azt jelenti, hogy a melleit is megcsináltatjátok, meg minden mást, ami épp nem tetszik neki. Ha ezt megérti és az orrán kívül más baja nincs, akkor legyen műtét. Én sem akartam sem akkor, sem most mást lefaragni, hozzáadni a testemből/testemhez, ha a seb nagyon feltűnő lenne, akkor csak azt szedetném le/fedném el. 16 évesen azért sok tinédzser már igenis jól rálát a dolgokra és éretten meg tudja ítélni mi a jó és mi a nem jó, főleg, ha jó nevelést kapott.