Működhet úgy egy kapcsolat, hogy a párom gyerekével csak minimális kapcsolatom van?
Egyszer valakinél olvastam, hogy amikor ott volt a gyerek ő elment, vagy mást csinált, és így éltek.
Bármennyire is próbáltam alkalmazkodni, egyszerűen érzem azt, hogy csak erőltetve megy. (most ne azok jöjjenek, hogy tudhattam előre, nem jöttem volna gyerekes férfival, de mondta is hogy heti egy napot van itt a gyerek, azt gondoltam hogy így is marad). Most ott tartunk, hogy 3 év után van hogy heti 5 napot van itt, de ha kevesebbet, ez csak délután derül ki, hogy jön-e. Jövő hónapban saját házba költöznénk, de nem tudom, hogy akarom-e. Én is tudom, hogy ez így nem jó, ő is, de ő még többet szeretné elhozni a gyereket (az anyja csak örül ennek, szóval megtehetné), de azt is szeretné ha vele maradnék.
Én lennék a legboldogabb ha varázsütésre meg tudnék változni. Én egy talpraesett, szívós, gyerekként is igazi gyerek voltam, kalandvágyó, fáramászó, aktív. A párom pont ilyen volt, az életvitelünkbe felnőttként is a sport nagy szerepet játszik. A nyámnyila emberektől mindig a falra másztam. És az a baj, hogy a gyerkőc szinte kiköpött anyja, nem csak kinézetileg, bár fiú, de természetben is, gyenge testileg és akaratban, mindenért sír 5 évesen is (pl fúj a szél, folyik az orra, nem akar többet enni, álmos...), nyafog, hisztizik, nem labdázik, vagy futkározik, csak építőkockázna vagy az elektromos autójában ülne, mászókának a közelébe se megy. Az a nehéz nekem ebben, hogy a saját gyerekem ennek az ellenkezője lenne, mert ezt örökölné, illetve úgy lenne szocializálva. A másik, hogy a gyereknek mindent szabad, a nagymama, anyuka, apuka mindent megenged neki, csakhogy őket szeresse jobban, ezáltal nincs rendszer, nincsenek elvárások, az első nyafogásra, már rohannak és tutujgatják. Valószínűleg más lenne a megítélésem, ha vagány életrevaló kölyök lenne.
Milyen megoldás lenne ha azokon a napokon mikor itt van én nem lennék, vagy csak estére érnék haza?
Ha szakítás lenne, felkopna az állam, mert minden megtakarított pénzem az ő házába öltem(6 számjegy).
És aki mondja lépjek le, azt mondja meg a párom ha tudja hogy ez nem jó, akkor miért nem mondja ő is ezt (szerinte mi örökre együtt leszünk)?
Amit én tennék.
Először is elfogadnám hogy nem vagány és próbálnám kihozni belőle a legjobbat azt az oldalát erősiteni amiben jó.Ha kockázni szeret leülnék vele kockázni,puzlezni később mehet a makettezés,rajzolás stb.Ha nem megy a sport mehet pl a sakkozás,vagy valami más amihez nem kell nagy erőnlét.
A másik dolog,ha különköltöztök és hozzátok jár be kell vezetni szabályokat.Hidd el a gyerek megtanulja,elfogadja hogy amit otthon lehet nálatok tilos.
Semmiképp ne futamodj meg,ha talpraesett vagy mint ahogy irtad meg fogod tudni oldani a dolgot.
Az én páromnak is van egy lánya meg egy fia.A fiú 7, a lány 11 éves.Igaz,ide nálunk ritkán jönnek,párom az anyukájánál látja őket,így ide nem jönnek.De volt,hogy vigyáztam a fiúra-aki teljesen el van kényeztetve-neki a kezébe kell adni mindent,mellette az üveg,de nem veszi el,oda kell adni.Nálam ilyen nincs!Na meg ha valami van,nem azt mondja tessék,hanem mi van?-Nekem ez sem tetszik,de nem szólok...nem az én dolgom.Napokban meg azt hallottam vissza,hogy a csajszi utál..de hogy miért?Na mindegy is..én szivesen látom őket,de ha ők igy állnak hozzám..
Kicsit off volt..
Beszélj a pároddal,tölts velük is azért sok időt,másat nem tudok tanácsolni.
Az nem megoldás,hogy elmész és csak este mész haza.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!