Működhet úgy egy kapcsolat, hogy a párom gyerekével csak minimális kapcsolatom van?
Egyszer valakinél olvastam, hogy amikor ott volt a gyerek ő elment, vagy mást csinált, és így éltek.
Bármennyire is próbáltam alkalmazkodni, egyszerűen érzem azt, hogy csak erőltetve megy. (most ne azok jöjjenek, hogy tudhattam előre, nem jöttem volna gyerekes férfival, de mondta is hogy heti egy napot van itt a gyerek, azt gondoltam hogy így is marad). Most ott tartunk, hogy 3 év után van hogy heti 5 napot van itt, de ha kevesebbet, ez csak délután derül ki, hogy jön-e. Jövő hónapban saját házba költöznénk, de nem tudom, hogy akarom-e. Én is tudom, hogy ez így nem jó, ő is, de ő még többet szeretné elhozni a gyereket (az anyja csak örül ennek, szóval megtehetné), de azt is szeretné ha vele maradnék.
Én lennék a legboldogabb ha varázsütésre meg tudnék változni. Én egy talpraesett, szívós, gyerekként is igazi gyerek voltam, kalandvágyó, fáramászó, aktív. A párom pont ilyen volt, az életvitelünkbe felnőttként is a sport nagy szerepet játszik. A nyámnyila emberektől mindig a falra másztam. És az a baj, hogy a gyerkőc szinte kiköpött anyja, nem csak kinézetileg, bár fiú, de természetben is, gyenge testileg és akaratban, mindenért sír 5 évesen is (pl fúj a szél, folyik az orra, nem akar többet enni, álmos...), nyafog, hisztizik, nem labdázik, vagy futkározik, csak építőkockázna vagy az elektromos autójában ülne, mászókának a közelébe se megy. Az a nehéz nekem ebben, hogy a saját gyerekem ennek az ellenkezője lenne, mert ezt örökölné, illetve úgy lenne szocializálva. A másik, hogy a gyereknek mindent szabad, a nagymama, anyuka, apuka mindent megenged neki, csakhogy őket szeresse jobban, ezáltal nincs rendszer, nincsenek elvárások, az első nyafogásra, már rohannak és tutujgatják. Valószínűleg más lenne a megítélésem, ha vagány életrevaló kölyök lenne.
Milyen megoldás lenne ha azokon a napokon mikor itt van én nem lennék, vagy csak estére érnék haza?
Ha szakítás lenne, felkopna az állam, mert minden megtakarított pénzem az ő házába öltem(6 számjegy).
És aki mondja lépjek le, azt mondja meg a párom ha tudja hogy ez nem jó, akkor miért nem mondja ő is ezt (szerinte mi örökre együtt leszünk)?
válasza:Erre most mit lehet mondani? Elzárkózol egy 5 éves gyerek elől, mert nyámnyila és nem vagány?
Ne hidd, hogy ez öröklődik, mi is aktívak, "vagányak" vagyunk a férjemmel, mégis nekem van a legvisszahúzódóbb gyerekem a világon. A tiéd is lehet majd olyan.
5 éves, könyörgöm...
Nyilván a pasi nem mondja azt, hogy lépj le, mert szeret. De attól még - nagyon helyesen - a gyerekét is szereti, úgyhogy neked ezzel meg kell tanulnod együtt élni.
válasza:Hát ez nagyon nehéz, hosszabb távon szerintem semmiképpen nem fog működni. Nem vagy elfogadó a gyerek irányába, mert képtelen vagy rá. A hibákat látod benne és azokat a dolgokat, amik idegesítenek. Ez pedig azért van, mert nem szereted, mert az anyjára emlékeztet, mert gátol a pároddal való kapcsolatodban, mert elveszi az időt kettőtöktől, mert valahol Benned van, hogy a saját gyereketek vetélytársa lesz.... és még sorolhatnám.
Nem megoldás, ha menekülsz, mert így kizárod magad a közös életetekből, hiszen a Párodnak a gyermeke magától értetődően rendkívül fontos számára.
Ha így állsz hozzá, a gyermek örök vetélytársad lesz, ami teljesen ellehetetleníti a közös életeteket. Így nem fog működni !
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:Én úgy gondolom te vagy a felnőtt, neked kéne megtanulni kezelni a kialakult helyzetet, de semmiféleképpen sem úgy hogy megfutamodsz előle. Ha ügyes vagy, egy 5 éves gyereket még igen is lehet "manipulálni, formálni". Persze kellő türelem, kitartás és teljes körű elfogadás szükségeltetik hozzá. De vigyázz! A gyereket soha nem lehet alá becsülni, mert ők jól tudják milyen szándék van a háttér mögött és a végén te leszel a gonosz mostoha aki mindent elkövet annak érdekében, hogy később megkeserítse majd az életeteket, falat emelve közétek.
Egy normálisan gondolkodó szülő mindig a gyermeke pártját fogja és nem pedig az aktuális partneréjét.
Ha hosszútávú kapcsolatot szeretnél a pároddal, akkor teljes körűen a gyermekét is el kell tudnod fogadni, le kell győznöd magadban a féltékenységet, rivalizálást ( mert az indulataid innen is táplálkozhatnak).
válasza: válasza:Nem függ össze hogy milyen a szülő és a gyerek.
Én lány léttemre vagány,fáramászós,mindenkipróbálós mindenre kiváncsi gyerek voltam,nem birtam megülni egy helyben,életrevalónak,okosnak mondtak mindig.
Öcsém szöges ellentétem,fél napot elül egy semmilyen játék felett,fél mindentől,nem érdekli igazán semmi,nem lehet vele semmit csinálni,sir rögtön,hisztizik,erőnléte nulla.
De ez alapján nem mondhatod hogy nem szimpatrikus igy kerülöm.
Jó esetben ezentúl te leszel a pótanyukája.
Hát neveld meg.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!