Van olyan, hogy az összeköltözés után megváltozik a férfi? (Jó irányba)!?

Sok pasi ilyen, az anyucikájuk rontotta el őket. Sok múlik rajtad is, amikor önkéntelenül is beállsz a 100 évvel ezelőtti szerepbe, amikben ők is kényelmesen dagonyáznak. Ma már férfimunka egyre kevesebb jut a pasiknak, míg 100 éve volt annyi férfimunka, hogy valóban jogos volt az elvárás: a nő végezze a női munkát. Azóta fordult egyet a világ és ahol ezt nem veszik tudomásul, az a kapcsolat/házasság nem lesz boldog.

A te hibád, hogy kiszolgálod. Persze az ember az elején szerelmes, lelkes, de nincs kiábrándítóbb egy semmirekellő férfinél, elég hamar elalszik ettől a szerelem a nőben. Az én párom az összeköltözés után romlott csak el igazán. Még azt is a szgép mögül tűrte, hogykiszögelltem és hátrahordtam egy vagon fát. Egy ismerős srácot kellett segítségül hívnom. 1 hónap alatt eljuttatott oda, hogy elé álltam és megmondtam, oké ha semmiben nem segít, lejjebb kell adnom valamit, különben összeesek. Ő azt gondolta, ez rendben van így, hogy nem segít, mert a női munka női munka, a fakiszögelés felesleges, ő nem is akarta azt a halom fát az udvarba, neki van elég pénze másfajta fűtésre...hogy minden este festeni mentem az örökölt ingatlanomba, az is oké, miért kéne segítenie, hisz az én házam, én örököltem.

Éjféltájban jutottam oda, hogy elkezdjek főzni és még akkor is képes volt azzal nyaggatni, hogy vasaljak neki. Akkor közöltem, hogy vasaljon ő. De hogy ő nem tud. Felajánlottam, hogy megmutatom neki, hogy kell. Na, ez nem tetszett neki, de másnap kivasalt magának vagy 6 inget. Csodák csodája egyedül megtanult vasalni:) Mondtam neki, igazán elmosogathatna néha, hogy ne este 10-kor mosogatással kelljen kezdenem a főzést. Válasz: ő csak addig mosogatott, míg én nem voltam neki.

Ezután álltam elé egyszercsak és közöltem, hogy többé nem főzök, mert ezt nem bírom egyedül.

A szerelmünk 1 hónap alatt romokban hevert. Ha ő akkor nem változtatott volna, hamarosan elhagytam volna. Sose fenyegettem azzal, ha nem változik, szakítok, de tudom hogy így lett volna. Egyszerűen csak közöltem a tényt, hogy ennyit így nem bírok és a főzést fel kell adnom.

Jó fizetése volt, nem vágta volna földhöz, ha nem főzök. Mégis észbe kapott. Onnan kezdve segített nekem a festésben, majd egyre több mindent megcsinált a ház körül. Amikor néhány hónap múlva a fűtésemet is megoldotta (500 kg-os kazánt emeltek be a helyére apukájával), akkor kezdtem újra férfinek látni őt. Azóta 3 év telt el.

Meg kellett értenem, hogy nem elsősorban a lustaság a gond nála és sok férfitársánál. Hanem 100 év alatt akkorát fordult a világ, hogy egyszerűen még nem találtuk meg az új helyünket. Kényelmesebb az életünk, (bár kezdünk ilyen téren visszafejlődni, hisz egyre több helyen fűtenek fával, aminek a feldarabolása igazi férfimunka), jóval kevesebb férfias munka akad a ház körül. A nőkre viszont sokkal több hárul: nem csak a női munkák maradtak meg változatlanul, de a függetlenségünkért cserébe heti 40 órában dolgozunk.

Anyáink még nem tudtak váltani, robotként leélték az életüket és dolgoztak a munkahelyen, dolgoztak otthon. Ezt látták a szüleiktől, ez volt az egyetlen minta. Hogy mennyire nem jó ez így, azt mi gyerekként tapasztaltuk, és mi már nem akarunk a férjeink rabszolgája lenni. Egyre több korombeliről hallom, hogy nem főz, max. ha kedve van. És nem is olyan rossz dolog ez. Azt jelenti, mi már merünk változtatni. Én sokszor főzök, de kialakítottam azt, hogy csak akkor, ha kedvem van, illetve ha van rá időm. Senki nem kéri rajtam számon, ha nincs kaja, ugyanis nem tettem természetessé a számukra, hogy én éjfélig főzőcskézek, míg ők a neten szörföznek vagy a TV-t bámulják. Az elején majdnem elkövettem azt a hibát, hogy igazi jó asszony legyek, de aztán hamar elegem lett belőle. És valahogy a párom egyre több feladatot vállalt át. Nemrég szintén volt egy összezördülésünk, mikor vendég jött és nem lettem időre kész a takarítással. Akkor szemére hánytam, hogy megint én csináltam szinte mindent. Ő a kutyáimat okolta, akiket beengedek a lakásba.

De hát ez nem élet: női munkát nem végzek, férfimunka max. annyi, hogy évente egyszer szenet kell lapátolni fél napon keresztül, söpörni nem söprök, mert a te kutyáid miatt van szőr a kövön...Mégis akkor mit akar csinálni? Eléggé kifakadtam. Ez vagy 2 hónapja volt nem sokkal az esküvőnk után. 2 hónap alatt történt vele valami: nem egyszer elmosogat. Kimosni már régóta kimos, ha olyanja van, nem is ritkán. Kitereget. Akkor is tereget velem, ha én mosok. Autóval mindenhova elvisz, ahova csak kérem. Sokszor ő intézi egyedül a nagybevásárlást. A füvet mindig ő nyírja. Nem túl gyakran, de nyaranta 2-3 alkalommal igen.

Szóval Ő nagyon sokat változott, de ez nem úgy volt, hogy na összeköltöztünk és varázsütésre...

Kellett egyrészt jó sok megértés, hogy megértsem: nem lusta. Alapból nagyon rossz, ha a lustaságból közelítjük meg a dolgot. Egy férfinak pl. meg kell találnia a helyét az új otthonában. És ha az a nő otthona, akkor nem olyan könnyű. Mert miért is verjen szöget ő a más falába? Nem olyan kis probléma ez, mint aminek tűnik. Mitől érezné magáénak, ha nem az övé. Ha íratlanul is tudja, egy szakításkor az övé itt semmi nem lenne. Az ember máshogy áll egy ilyen otthonhoz.

Megértés nélkül nem megy. Türelem nélkül se.

Nem kell őt elkényeztetni. Foglalkozz többet magaddal, és ne szolgáld ki. Nekem mostanában nem egyszer Ő csinálta meg a reggelit, csak asztalhoz kellett ülnöm. Soha nem fenyegettem semmivel, hogy ha nem változik meg, akkor hajajj mi lesz. Csak szerettem kitartóan. És megváltozott.

Pedig nagyon hátrányos helyzetből indult: tipikusan olyan anyukája van, aki a seggét is kinyalja a gyerekeinek. Ha eszünk, állandóan ugrál, teljesen természetes náluk, hogy az anyósom a sok ugrálás után még eszik amikor mi már végeztünk, és mindenki faképnél hagyja, felállnak az asztaltól és szevasz. De ezt ő alakította ki így. Nehéz egy ilyen ember gyerekét megnevelni, de nem lehetetlen. Csak ha nem elég nagy a szerelem, a nevelés közben elillan.

Egyébként a pasik sokkal jobban becsülik az olyan nőket, aki nem szolgálja ki őket és mer nőnek maradni.

Maradjon csak időd a sportolásra, és amire csak akarod. Ő meg halljon éhen, ha lusta magának kaját melegíteni.

Semi esetre se költöz vele ösze csak megbánod.

Az én férjem éjjel dolgozik, délután is van neki munkája de soha nem hátrált attol visza hogy segitsen a takaritásba. Pedig nem is kéremrá csak ha kiteszem a porszivott mirre mindent visza pakolok a tároloba, mert kicsi igy ezt azt ki kell elötte pakolnom, már sok esetben neki áll porszivozni és nekem meg mondja csináljak mást helyette.A barátod nagyon lusta ember.Én is kiszolgálom a férjem természetesen de ö is engem ha éppen ugy alakul.Ez a természetes.Ne hadjad magad mert nagyon kihasznál.

Eleve már ott elrontottad, hogy folyton kiszolgálod, és a kedvében jársz, mikor ő egy teát sem tud főzni neked, mikor beteg vagy. Soha az életben nem kellene ilyen férfi, egy órára sem.

Esküdni mernék, hogy csak hiteget (ha nem is feltétlen tudatosan, talán magát is győzködi), és összeköltözés után is minimum ilyen rossz marad a helyzet, ha ugyan nem romlik (gyerekvállalásról akkor még nem is beszéltünk).

14-es válasza nagyon szimpatikus, dicséretre méltó a türelme és az értelmes hozzáállása.

Hallgass rá, és ne hagyd, hogy otthon semmibe vegyenek és háztartási robotként kezeljenek.

A szolgalelkűség és mások folytonos kiszolgálása nem erény, hanem gyengeség, egy nő nem ettől lesz jó nő vagy jó feleség.

"Kérdeztem tőle hogy, hogy képzeli a közös életünket? Dolgozok, ő is dolgozik és mivel ő már végzett a munkával, egész nyugodtan pihengethet én pedig főzzek-mossak takarítsak, mint egy házi cseléd??? Erre az volt a reakció "női munkát nem végzek!"

Nem tudom milyen házban laktok...?,de erről az jutott eszembe hogy aki pld panelban él ott mi számít férfi munkának???

Mert ugye fát vágni,kertet ásni,de még nagyon barkácsolni sem lehet!