Hogyan fogadtad el, mikor a párod részéről elkezdett a szerelem átalakulni szeretetté?

Jaj, ezt annyira utálom, mikor a pasik már biztonságban érzik magukat, azt hiszik, már megkaptak, és felhagynak az udvarlással.

Állítom nem lenni ennyi házassági probléma, ha 5 év után is ugyanolyan kedvesek és figyelmesek lennének, mint az elején.

Jó, persze ez kétoldalú.

De én olyan srácról álmodozok, akivel még 80 évesen is lehet turbékolni, és hoz majd néha egy szál virágot a rétről, csak úgy figyelmességből.:D (nem drága ajándékokra vágyom, egyszerűen figyelmességre, és hogy kimutatja, hogy szeret)

Szóval szerintem nem ez a rendje.

Egy idő után már nem olyan,mint az elején,biztos vagyok benne hogy ez mindenhol így van,hisz ott a "megszokás",az állandó jelenlét,más mikor kevesebbet találkozgatnak ugye..

de ez nem jelenti hogy nem szeret,persze szeret,de lássuk be(kik évek óta élünk kapcsolatban),hogy bár szeretjük a párunkat,de nem azzal a heves tűzzel,mint eleinte :)

Én szólok. Ha már több a panasz, mint a bók, szólok, hogy romlik az arány. Ha nincs andalgás, teremtek alkalmat. H asok a hétköznap, csábos pillantásokat meregetek felé.

vagy fújok egy kis parfümöt. Muszáj lenni szerelemnek.

Ha nagyon biztonságban van, kicsit megingatom.Nehéz megállni,(hogy ne mosolyogjam el magam) de mit tegyek?

Nem kell kétségbeesni. Ha érzed, hogy ragaszkodik hozzád és szeret, fogadd el. Megemlítheted neki mosolyogva, milyen fantasztikus, amikor így vagy úgy kifejezi a szerelmét, ez motiválja őt abban, hogy továbbra is tegye. De a munkahelyi telefonok ritkulása nem kell elkeserítsen.

Annak idején a férjem azért vett flottás telefont nagy lelkesedés közepette, hogy majd akármikor felhívhatom és ingyen milyen jókat beszélgethetünk. Ebből az lett, hogy zavarja, ha csak úgy felhívom, mert dolga van, csak akkor hívjam ha szükséges, és röviden. Napi kétszer hívom átlag fél percre, és ő is. Ez sztem tipikus férfidolog.

Nem kéne többet várni tőle, mint amit szívesen nyújt, mert akkor megterheli őt az elvárás, és ez lelombozza. Inkább fejezd ki nagyrabecsülésedet és örömödet akkor, amikor néha teszi még az udvarlást. Ez ösztönzi folytatásra.

Bár nem tudom, hogy mennyire vagytok/voltatok "tüzesek" az elmúlt 3 évben, én azt tanácsolnám, hogy "emlékeztesd" arra, hogy nagyonis szerelmesek voltatok valaha. Ne add fel ilyen könnyen! Tudom, hogy kismama vagy, és hogy ilyenkor a hormonok+egyéb okok miatt nem kívánod talán annyira az együttlétet, de az biztos, hogy minden férfi lelkesebb lesz, ha van szex:)

(nekem szerncsém van, mert a párom mindig kapható huncutkodásra) Szóval komolyan: csábítsd el! Hidd el, terhesen is vonzó vagy!!!!