Szeretnék egy is segítséget kérni, de nem tudom, hogy kitől. Tudnátok ajánlani valamit?

Itt találsz néhány ötletet arra, hol lehet ingyenes pszichológust találni: (az oldalon lentebb keresd)

[link]

biztosan jó, megnyugtató könyvek

Az élet 100 szabálya (Richard Templar)

A boldogság választható (Robert Hemfelt, Frank Minirth, Paul Meier)

érdemes elolvasni!:)

és nyugodtan terheld vele a barátaidat, azért vannak. ha ezért elfordulnának tőled, akkor nem is igazi barátok.

? esetleg:

[link]

Fiataloknak-lelkisegély:

[link]

Segélyvonalak fiataloknak:

[link]

Fiataloknak:

Az ingyenesen elérhető telefonos lelkisegély-szolgálat hétfőn, kedden, szerdán, pénteken 18.00–20.30 óra között a 06/80/505-002 telefonszámon hívható, az információkat pedig teljes titoktartással kezelik.

[link]

Az éjjel-nappal vezetékes telefonról országszerte ingyenesen hívható zöld szám a 06 80 505 505, s itt megtalálhatod a te körzetedből hívható telefonszolgálatokat: [link]

Júliustól pedig a 116-123-as telefonszámokon az ország minden lelkisegély-szolgálatát tárcsázhatod. Az ifjúsági lelkisegély telefonszolgálatok számai: [link]

a lelkész vagy a felesége nem hiszem, hogy csak hívő emberekkel foglalkoznának, vagy azt tapasztaltad?

nem értem, egy pszichológushoz szívesebben fordulsz?

mire gondoltál, hogy "de nem érzem, hogy bárkihez is oda tudnék menni, hogy most akkor hallassa a problémáimat" ?

most tudsz vagy nem?:)

Kiöntheted a lelked egy vadidegen embernek, de a problémákat akkor is csak Nektek, együtt kell megoldanotok!

„eddig egy nagy boldog mosolygós család voltunk, most mind a négyünknek rossz...:/”

Nem lehetne inkább az okot kitárgyalni, megszüntetni, ami

miatt elváltak? Lehet, hogy a történtekből kiindulva okosabban, bölcsebben, toleránsabban újra lehetne kezdeni?

Együtt nem ment a szekér, elváltak, pont.

Ezzel azonban nemhogy megoldódott volna az élet, hanem

sokkal rosszabb lett. Nem egyiknek, másiknak, MINDENKINEK!

Nem igaz, hogy ezt csak Te látod, Ők nem! Legfeljebb csak

maguknak vallják be, és nem tudják, hogy miként fogjanak

bele az első lépésbe egymás felé.

Büszkeségből, sértődöttségből, az elutasítástól való félelemből?

Próbáld meg összehozni a „csapatot”, és megkérni Őket, hogy most nem veszekedni, vitatkozni akarsz, csak hallgassanak meg Téged.

Elmondhatnád Nekik mindazt, amit a lélekbúvárnak szeretnél, és hidd el, nincs az a szakember, aki jobban tud segíteni ezen a helyzeten, mint Ők, mert Ők is a részesei.

Nem kell a szüleidnek azonnal egymás nyakába ugrani, minden vélt vagy valós sérelmet elfelejteni, ez nem egy szappanopera.

NEM! De emlékezetben kell tartani, hogy legközelebb higgadtan le tudják kezelni.

És a legfontosabb, hogy egy nagy beszélgetéssel elmondani, hogy kinek mi a bánata, mi tetszett, mi nem tetszett, de ezzel lezárni, és egymásnak tovább nem szabad semmit felhánytorgatni a múltból.

Elmondani, hogy szeretitek Őket, és ha el is váltak egymástól, Tőletek nem.

A felnőtté válás nem olyan, mint az Oscar-díj, meg a lottó, azt nem osztják és sorsolják, hanem kiérdemlik. Ezzel a lépéssel szerintem teljes jogú felnőtt leszel a szemükben, a nővéredében is!

És nem mellesleg talán a viszonyok is rendeződnek.

Nem „elméleti szakember” vagyok, a fenti kipróbált verzió.

Őszintén kívánok sok sikert hozzá Neked is!

(És kíváncsi vagyok a fejleményekre …!)

Bocsi, de kicsit hosszú lett... :-)))