Most mit csináljak?

Anyuról és rólam van szó.Szerintem utál.Apuval szétmentek mikor 2 éves voltam mert apu részeges volt és anyut bántotta.Most folyamatosan azzal bánt hogy olyan vagy mint az apád. Elmegyek meglátogatni a mamám az idősek otthonában Ő is mindig ezt mondja,sőt olyan tanácsokat ad anyunak hogy pakolja össze a cuccaimat és ültessen fel az egyik buszra ami elvisz az apámhoz,mert neki nem kellek.Múltkor még pénzt is adott és hagyta hogy elmenjek. Kb 1 éve teljesen depressziós lettem,és elzárkózom mindentől.Alig mozdulok ki itthonról inkább bent vagyok a szobába és egyedül elvagyok.Amit régen imádtam attól most kiráz a hideg.Régen szerettem pl vásárolni,szerettem a divatot most azt sem tudom mi a divat.Mintha 2 évet átaludtam volna.Mióta 2 éve összevesztem a legjobb barátnőimmel nem vagyok önmagam.Kb mintha egy széket húztak volna ki alólam.Mindenen elsírom magam és hiperérzékeny lettem. A mamámnak kicsúszott a száján,hogy anyunak minek kellett 39 évesen még szülnie(mármint engem minek kellett..).Ő is velem kiabál mert állítólag én teszem tönkre anyut pedig semmit nem csinálok,anyu is velem üvölt folyton,mert neki milyen rossz de az senkit nem érdekel hogy nekem milyen szar.Sokan azt hiszik ha nem vagy beteg testileg akkor semmi bajod,és nem is értenek meg.Kb fél éve egy darab ruhát nem kaptam anyutól mert "kikell érdemelnem".140 e forintot keres a nevelőapám meg 150-et úgyhogy nekem senki nem mondja hogy azért nem mert nincs rá pénz.Könyörögnöm kell azért hogy ne szakadt iskolatáskába vigyem holnap a cuccaim ami már 5 éves. Gondolkodtam már az öngyilkosságon de nagyon félek megtenni,pedig senkinek nem hiányoznék.Szerintem semmi értelme már az egésznek.1 éve már ez megy.Mit csináljak hogy ne legyen ilyen rossz?