Bennem van a hiba ha nincsennek barátnőim? Egy se?

Nem sokat veszítesz vele,hogy nincs olyan piszi-puszi barátnőd.Mellőlem is sorra elmaradtak.A lányok barátsága valahogy nem bírja ki az idővel bekövetkező változásokat.

Már sokat gondolkoztam rajta,hogy vajon miért lehet ez.Arra jutottam,hogy a legjobb barátnők is rivalizálnak egymással,s ez eleve kizárja a tűzön-vízen barátságot.Fiúknál ez valahogy másképp van,de ott is láttam már olyat,hogy simán elvitték a "barát" nőjét,ha az kapható volt rá.

Amivel biztatni tudlak:Felnőtt korban is lehet barátságokat kötni,amikor már mindenkinek kialakult az élete,és viszonylag kevés a változás.Ezek a barátságok tudnak mélyek,és önzetlenek lenni.

Sajnos nekem sincsenek barátnőim, ráadásul én 1.5 hónapja új helyre költöztem (Bpre), és esélytelennek tartom, hogy itt valaha megismerkedek majd valakivel akivel jóba lehetünk idővel.

21/L

Szingli barátnők társaságát a helyedben nem nagyon keresném, ha együtt mennél velük bulizni a pároddal, esetleg még szemet vetnének rá. De a barátod jogosan rossz néven vehetné azt is, ha szólóban velük járogatnál néha esténként bulizni, ahol ők nyilvánvalóan a pasizni akarnak.

Szerintem a legjobb az, hogyha baráti párokkal járnátok néha össze, esti bulizás helyett jobb program lehet túra, strandolás (pl. strandlabdázással), vagy kerti sütögetés.

De barátokon se kell azért állandóan lógni.

Aztán 5-10 év múlva is ugyanez, de akkor már kisgyerekek is rohangálnának körülöttetek. :)

Szia!

Én 22 éves vagyok és általános iskola óta nincsenek barátnőim. Nekem sincs arra igényem, hogy jelentéktelen dolgokról fecsegjek, meg röhögcséljek mindenen. Az érdeklődési köröm is inkább fiús, úgyhogy sosem találtam meg a közös hangot a lányokkal.

Nem tudom merre laksz, de én pesti vagyok, ha netán "ismerkednél" (barátkoznál), szívesen veszem, ha írsz privátban.

Én is így vagyok, 21 éves fejjel. No igaz, egy barátnőm van, de nem az igazi. Nem teljesen olyan, amilyet én szeretnék (nem hallja meg sokszor amit mondok neki és nem is reagál rá és ez idegesítő már és lelombozó, pedig már rászóltam hogy legyen már figyelmesebb velem, sokszor csak a magáét mondja, arra amit én mondok pedig hümmög). Ezért sokszor úgy érzem egy sincsen (és vele különben sem lehet elmenni akármerre, vagy a pénz miatt vagy csak azért mert nem akar semerre). Rajta kívül valóban senki sincsen és nagyon rossz így.

Az a baj az én esetemben, hogy nem megyek semerre, nem megyek emberek közé nagyon, ehhez társul egy jó adag zárkózottság ami nehezíti a dolgom...

Se sulim, se munkám, úgyhogy tényleg ott vagyok hogy sehol.

Szerintem felesleges olyanokkal barátkozni, akik számodra ennyire nem szimpatikusak. Olyanokkal barátkozz akin látod, hogy van valami közös bennetek! Ha nem suliban, majd a munkahelyen ismerkedsz. Ha még suliban vagy akkor pedig biztos vannak ott olyan emberek akikkel szívesen barátkoznál. Ismerkedni lehet és nem kell egy embernél leragadni.

Én úgy irigylem azokat, akiknek nagy az ismeretségi körük. Vagyis inkább azt, hogy ők bátrabbak, van önbizalmuk, nem zárkózottak... No tudom, ezt csak én tudom megoldani, hogy másként legyen és igyekszem is, csak elég lassan haladok sajnos....