Nektek mi a véleményetek? Ti mennyire segítitek a "régi" családotokat?

A normális az lenne,ha a gyermek aki időközben felnőtt lesz, ugyanúgy támogatja a szüleit ahogy őt támogatták. Akár anyagi akár lelki támogatásban.

A valóságban sok helyen nincs így. Ahogy nálam sem.

40 éves vagyok. Ahogy a másik három testvérem is mind nagyon jó anyagi körülmények között élünk. De tudjuk hogy ennek döntő szerepe volt édesapámnak. Ő volt az aki nem hagyott gyerekként cserben minket. Ő volt az aki férfi létére mind a 4 lányt egyedül felnevelt,iskoláztatott,és mindent megadott amit csak tudott. Persze voltak nekünk is olyan vágyaink amik nem teljesültek. De hát ki róná fel egy egyedülálló apától hogy minden kívánságukat teljesítse a lányoknak?? Anyánk lelépett, mert fontosabb volt az aktuális pasija és a pia mint a családja.

Ma mindketten nyugdíjasok. Mi meg felnőttünk,és jó módban élünk ki a szerencséjének,ki a kitartó tanulásának köszönhetően. Apámat mind a négyen támogatjuk anyagilag és lelkileg is. Apám ma gondtalan nyugdíjas éveit éli. Bármit szeretne tőlünk megkapja. Utazgat a világban (minden álma az volt,hogy lássa a tengert, így megteheti ezt is) A nyugdíját a hobbijára költi,mert mi rendezzünk mindent. Vettünk neki szép kertes házat, autót. Élvezi,hogy nyugdíjasként nincs semmi gondja. Anyámat viszont semmilyen módon nem támogatjuk. Ő is nyugdíjas, bár kétlem hogy a kevés nyugdíjából gondtalanul tud élni. Nem látogatjuk, egyikünk sem kíváncsi rá. Igaz, ő se ránk.

Szóval vannak helyzetek amikor a gyermek csak azt adja vissza a szülőjének amit ő is kapott.

Nem hiába mondják hogy bármit csinálsz a múltadban a jövődben duplán visszakapod.. Ez bizony így van.

Először gondold végig, ha te az ők helyzetükben lennél, mit várnál el a gyerekedtől.

Én azt várnám el, hogy hagyjon élni szabadon-mert a szülőnek is szüksége van a szabadságra.A szülőnek-ha normális- az a jó, ha a gyereke éli a saját életét,jól van, és nem kell vele törődni,nem függ tőle.Vigyázni kell,,mert az is terhes lehet,ha a gyerek a saját lelkifurdalását enyhítve rátapad a szülőre.

Tehát azt tedd, ami neked is jó lenne.

Anyagi téren pedig, ha fenn tudja tartani magát, akkor nem hiszem,hogy túl nagy segítségre lenne szüksége.De ha szüksége van valamire,ami szükséglet,akkor segíteni kell.

De igen, az új családod az első,és mindig előre kell nézni nem hátra! Majd a gyerekedtől te is visszakapod.

Én még mikor kisebb voltam egyszer azt mondtam, hogy az emberek biztos csak azért szülnek gyereket, hogy legyen aki vigyáz rájuk öreg korukban. Ez nyilván nem teljsen így van, mégis még most is bennem van ez az érzés.

Anyukám 8 éves koromig egyedül nevelt, aztán a mostohaapámmal közösen, aki szintén nagyon jó ember. Sokmindent kaptam anyumtól életem során, pl. lakást (ami fölött ugyan ő rendelkezik, de azért mégiscsak van hol laknom, ami nagy előny a mai világban)de nem csak anyagi javakat, számtalanszor kihúzott a sz.rból, ha ő nem lett volna lehet hogy már nem is élnék. Ugyanezeket elmondhatnám az ő szüleiről is. Szerencsére még mindannyian egészségesek, ilyen téren nem szorulnak segítségre. Anyagilag meg nem tudom őket támogatni, mert én épphogy csak megélek, sajnos inkább én szoktam kölcsönkérni tőlük.Ennek ellenére próbálok adni nekik abból amim van (pl. amiket termelek zöldségeket annak a nagyrészét nekik adom, mert úgyis sokszor náluk eszek, vagy ha esteleg én sütök-főzök vmit akkor abból is viszek egy kis kóstolót)és ha később rászorulnak bármi másban kész vagyok segíteni nekik.

Apámmal más a helyzet, vele csak 3-4 éve tartom a kacsolatot, előtte egész életemben nem kaptam tőle semmit. Nem haragszomrá, meg kedvelem is őt,de valószínűleg érte nem törném össze magam annyira, márcsak a távolság miatt is nehéz lenne (600 km-re lakik)Vele sosem lesz köztünk az az igazi apa-lánya viszony, inkább úgy tekintek rá mint egy jó barátra.Az ő szüleit életemben 1szer láttam, ráadásul ők még messzebb laknak, rájuk is inkább úgy gondolok mint egy kedves néni meg bácsi, nem úgy mintha a nagyszüleim lennének. Ehhez mérten nem is érzem velük kapcsolatban azt a "kötelességet" a segítségre.