Nektek mi a véleményetek? Ti mennyire segítitek a "régi" családotokat?
30 éves vagyok. Szüleim felneveltek, taníttattak tisztességesen. Soha nem vágták a fejemhez de tudom, hogy kő keményen dolgoztak azért, hogy mindenünk meglehessen. Gondolom nem vagyok ezzel egyedül. Persze voltak kisebb nagyobb viták, de hát hol nincsenek? Mi felnőttünk, ők megöregedtek. Nyilván ebben a korban már saját életünk van, de bárhogy nézzük is fordult a kocka. Most nekik van egyre több szükségük ránk. Hangsúlyozom, hogy végig normális szülőkről beszélünk, tehát nem azért születtünk és neveltek bennünket, hogy öregkorukra legyen támaszuk, de valahogy mégis......
Vajon most nekünk mennyire kell fognunk az ő kezüket? Olyan sokat olvasok itt olyan tanácsot, hogy saját családod van, azzal kell foglalkoznod, szüleiddel meg majd lesz valami, oldják meg.
Vajon ennek tényleg így kell lennie?
óóó, hol írnak ilyeneket?
szerencsére a népi bölcsesség ennél mélyebb.
lsd. a mese az egyszeri családról, ahol a nagypapát, aki már nagyon ügyetlen és haszontalan lett, egy pokróccal utnak eresztette a családapa... egyszer csak azt látja, hogy a kisfia szövöget valamit..
-mi ez fiacskám, mit csinálsz?
-tudja édesapám, szövögetem a pokrócot, hogyha majd édesapám is öreg lesz, akkor én is adhassak egyet az útra...
?!
Nekem sajnos a "régi" család nem épp normális,anyámék ott próbálnak lehúzni ahol tudnak,inkább nagyszüleim neveltek,tehát én nem vagyok hajlandó segiteni nekik,próbáltam eleget,belefáradtam.
Párom szülei normálisak,ahol tudtak segitettek mikor még kellett,igy teljesen természetes hogy most hogy már öregebbek,segitünk ahol tudunk (bevásárolunk,segitünk elintézni amit kell,stb)
Nem tudom, kinek mi a véleménye vagy az elvárása, én magamtól úgy érzem hogy igen, szeretném támogatni a szüleimet ha rászorulnak. Szeretettel felneveltek és a mi családunkban egyébként is azt látom, hogy a generációk támogatják egymást.
Szerencsére párom is így gondolja, így nincsenek ilyen jellegű vitáink.
Miben nyilvanul meg az hogy valaki normalis szulo?
Mi negyen vagyunk testverek, nem voltak gazdagok a szuleink, gyerek koromba volt olyan hogy fizetes elott egy ket nappal csak kenyeret ettunk, de hat nem haltunk bele. Ami feltetlenul szukseges volt, ruha, etel, tankonyvek megkaptuk. Meg gyerek voltam mikor edesapam meghalt.
Lany vagyok de megsem ereztem soha szeret az anyukam. z eszemmel tudtam, mindig kiallt a gyerekei melllett ha baj volt. De soha meg csak meg sem olelt, 33 ev alatt egyszer sem mondta hogy szeretlek.
De felnevelt, es ezert tisztelem, ha barmit kerne tolem vagy ugy latnam hogy szuksege van valamire biztos segitenek neki.
A normális az, ha a saját családod az első és a másodk a régi. Ezt egy komoly betegség boríthatja csak fel (ha valamelyik szülőd beteg lesz, de ne legyen!!).
De a "saját családod az első" nem egyenlő avval ,hogy a régit le kell tojni. Sajnos ugye ma már nagyon sok a buta ember, akik semmit nem olvasnak (csak egyetemeket végeznek ,de az semmi, semmire nem készít fel).
Saját családdo az első, de bizny heti szinten lehet segíteni a réginek is. Meg ők is örülnek az unokáknak (leadod az unokát nekik mondjuk pelenkával amit te veszel, máris nem kell nekik venni). Vagy kerti munkát stb stb. Bevásárolni (heti nagy bevásárlásban segíteni, nem anyagilag).
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!