Hogy változtathatom meg?
Nem tudom miért így tettem fel a kérdést, mert elég sok minden van bennem. A lényeg. Éppen álláskereső időszakban vagyok. Az életemet mindig is végigkísérte a szorongás, bizonytalanság, félelem. Biztos vagyok benne,hogy ez gyerekkoromban rögzült. Apámmal nőttem fel és egy mostohaanyával 12 éves koromig. A felállás pont, mint a hamupipőkében. Utána ők elváltak, és azóta mondhatom, hogy saját magamat neveltem. Apám soha nem foglalkozott velem, ennek ellenére iszonyú szigorú volt és világ életemben lelki terrorban éltem - néhány fizikai bántás mellett. Sosem kaptam tőle elismerést, biztatást. Soha egy jó szó. Mindig én voltam a rossz. Mindenben. Ma már ugyan pár hónapja a párommal élek, és boldog vagyok vele. viszont ezek a régi sérülések annyira belémégtek, hogy nem tudok tőlük szabadulni. Azért kapcsolódik össze az új állás és a magánéletem, mert ez teljesen kihatással van rá, és úgy érzem, hogy ez miatt vagyok most ilyen (mint mindig is). Félek az emberektől. Félek attól, hogy csalódást okozok nekik..hogy utálnak, hogy alkalmatlannak találnak bármire is...hogy felesleges vagyok.
Tegnap visszaírtak egy pesti munka miatt, és azóta csak erre tudok gondolni. Nem merek elmenni. Nem tudom végigcsinálni. Úgy érzem, hogy képtelen vagyok elvégezni egy irodai munkát. Félek kérdezni, mert hogy butának, hülyének, szerencsétlennek gondolnak. Félek, hogy majd annyira nem érteném meg, hogy mit kell csinálni a munkahelyen, hogy bepánikolok. Egy egyszerű eladói állástól is félek iszonyatosan. Attól, hogy nem tudok visszaadni normálisan, mert folyton az van bennem, hogy figyel engem a vásárló és nézi a kezemet..ettől teljesen összezavarodom és gondolkodni sem tudok. Nem tudom mit csináljak ezzel, de még a páromnak sem merek erről beszélni, mert félek, hogy ő is rájön, hogy egy életképtelen csődhalmaz vagyok.
Mivel tudnám ezt megváltoztatni? Akarom, de egyszerűen ha elkezdem magyarázni magamnak, hogy hisz mindenki elkezdte valahogy, ügyes vagyok én satöbbi...egy kis ideig jó, de aztán újrakezdődik az egész és elkezdek megint félni.
Segítsen valaki kérem...
válasza:Lámpaláz..
Általános 8.ba mikor tanárbúcsuztató volt mindenki bemagolt egy versszakot.
Na az mennyire idegesítő volt mikor elkellet mondani a verset de mikor mindenki engem nézett csak úgy ugrált bennem az adrenalin. De ha nemnézek a tanárokra akk viszont kinek mondom a verset? szóval itt volt a gebasz..
a későbbiekben már megtanultam elintézni magamnak a dolgokat de 9.be sakkverseny 2. helyezet lettem és nagyon paráztam hogy ki ne szólítsanak az iskola elé.. hát sikerült-.-. Valakinek csak át kell vennie az oklevelet.
Amikor figyelnek akkor bizonytalan vagyok és összezavarodok. Ezt hála oszttársaimnak sikerült olyan érzést kialakítaniuk bennem ha valaki mögöttem áll akk felkészült legyek a bármire.
ilyenkor a lépéseimre nemtok úgy figyelni. nagyon idegesítő. Szívem szerint főbelőnék mindenkit akiröl úgyvélem hogy ártott nekem. ennek egy falu kipusztulása lenne az eredménye. De ez rég volt. A bosszú viszont nem öregszik. Bízom benne hogy egyszer majd lehet fegyvertartási engedélyem és tömeggyilkosságba kezdhetek:D
gyerekes álom de álmodni még nemtilos;)
Megtanultam legyürni ezeket a gondokat. most tejösz.
válasza: válasza:Nekem egy rém egyszerű technika vált be hasonló szorongásokra. Ha tényleg hibáztam, akkor egyszerűen kifiguráztam magam.
Ha egy ajtót lefejeltem, mert rosszul nyitottam ki, akkor vigyor, néha már röhögés és még el is meséltem másoknak. Ezzel eleve élét vettem annak, hogy más kezdjen el nevetni. Így már biztosan velem nevettek, nem rajtam.
Nyelvvizsgán (felsőfok) jártam úgy, hogy az uborka szó nem jutott eszembe, pedig alapszókincs. Lefagytam, aztán vettem egy mély levegőt és ránéztem a vizsgáztatóra:
"Nézze, ha megölnek se jut eszembe most ez a szó, segítsen kérem: zöld, hosszúkás zöldség, amiből salátát is készítünk, hogy hívják?"
A vizsgáztató bátorító mosollyal kisegített, majd a vizsga végén közölte, hogy ezért a frappáns kommunikációs megoldásért kaptam két pluszpontot.
Próbálj a humor oldaláról közelíteni mindenhez:
"Na, megtámadott ez az ajtó, de legközelebb én nyerek, te beste ajtó"
"Na, látja, rosszul adtam vissza, biztos pályatévesztett bankár vagyok - elnézést, itt is a pontos összeg, ami jár" - és közben mosolyogsz.
Hidd el, ezekre az emberek szintén mosolyogva és bátorítóan reagálnak. Tapasztalat.
Köszönöm szépen a válaszokat! Nagyon jól estek ilyenek, még ha csak így ismeretlen emberektől is, tényleg.
Megfogadtam a tanácsokat, beszéltem a párommal. Leültünk borozgatni - gondoltam az engem jobban ellazít és könnyebben megnyílok ilyen téren - és egyszer csak ez szóba került. Ő egy nagy ajándék nekem. Mindig is biztatott engem minden téren. Átölelt és én kábé zokogtam, de még jobban esett az, hogy ő könnyezett azon, hogy én ilyeneket mertem gondolni, hogy ő esetleg nem értheti ezt meg. Az a jó az én életemben, hogy ő van nekem. Ha nem lenne...
Tudom, nem tartozik rátok és lehet, hogy nem is érdekel, de most egy szórólapozáson gondolkodom elsősorban. A festészet és a rajzolás nagyon jól megy, és úgy gondoltam ma, hogy belevágok egy dekorációs falfestésbe. Mármint, hogy meghirdetem magam. Ilyentől nem félek...és ez önbizalmat is adna, az tuti. Levelezőn végzek most egy másik főiskolát, azért is kellett nagyon egy állás közben, hogy tudjam támogatni a páromat. De ő még inkább támogat engem, ahogy ez kiderült. Köszönöm nektek, mert ez is sokat segített.
ui.: Nagy mosolyt csalt az arcomra a bankáros szöveg. :))) ...lehet, hogy még egyszer azt bevetem, ha olyan helyzetbe kerülök.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!