Dédinagymama nemsokára meghal sajnos. Nem sírok, de lehet kellene?!
A Dédike sajnos már eltávozni készül, ma esett kómába, sosem volt vele olyan a kapcsolatom hogy annyira imádtam volna, nem maradt bennem semmi olyan dolog amitől nekem fontosabb lett volna. De mégis rosszul érzem magam, édesapám vele töltötte a fél életét, most minden nap a kórházban van vele, a nagymamámmal együtt, sírva jön haza lassan egy hete. Én addig eljárok barátokkal, és ő ezt igen csak rossz szemmel nézi, tegnap egy csúnya beszólása volt, ami igen csak rosszul esett. Bár néha magam is belátom hogy ez így elég nagy bunkóság, de ha nekem nem volt fontos, (persze családtag, és mindig aranyos volt velem, de valahogy mégsem) akkor nekem miért kell ugyan úgy bedepresszióznom mint neki? Miért várja el..?
16/F
Szerintem azért párszor be kéne menned a dédidhez. Ha nem is álltál hozzá közel, akkor legalább apukád, mamád miatt. Próbálj meg együtt érezni. Képzeld el mi lenne fordított esetben: nagyon-nagyon kötődtél valakihez, aki nagyon rosszul van, apukád is ismerte, szerette is. Neked jól esne, hogy amíg Te irtó szomorú vagy, aggódsz, addig Ő nem is törődik se a beteggel, se a Te érzéseiddel.
Amúgy párszor mindenképp menj el, nehogy később megbándd.
2.-Had használjon már olyan szót, ami neki jólesik. Nyilván így hívták otthon a családban. Mellesleg nagyon hasznos válasz volt, bár ne pazaroltad volna erre az időd!
Hozzád nem állt olyan közel, elhiszem. De a többieknek úgy látom, hogy fontos volt. Nem kell sírnod vagy megjátszani, hogy neked is úgy fáj a dédi távozása, mint nekik, DE egy kis együttérzést tanúsíthatsz. Egyszer azért te is menj be velük a kórházba vagy segíts otthon, amiben csak tudsz!
Én közel álltam a dédimhez(mind a 2höz akit ismertem.)Egyiket sem tudtam sirással elenedni.Mig dén,március 15-én halt meg a párom nagypapája(lányunk dédpapája) pont indultunk városba ünnepélyre hát nem jutottunk szóhoz fél óráig! Ott álltunk felöltözve,mint a cövek a lábunk a padlóban.. S csak sirtunk..
Mai napig rágondolok,hogy menjünk hozzá hétvégén mert nincs nagy meleg vegyünk vonatjegyet és induljunk,nem tudunk hova indulni:( 67 éves volt.
Én azért nem tudok sirni a dédijeim miatt,mert amikor már kórházba voltak egyk sem ismert fel tulajdon valómban.Nem tudták ki vagyok. Az egyik az édesapámnak hitt 20éves korában,másik meg a lányának(vagy unokájának) hitt, s kérdezte hogy van a veje:( Mig a tulajdon lányát nem tudta kicsoda..Ez volt inkább a szörnyű.
Az tőled elég csúnya hogy eljársz a haverokkal,de tényleg... ha tudsz segits otthon vagy támogasd lelkileg.. Vagy csak ülj melette ha otthon van/nak. Majd egy pár év mulva,ha kezedbe akad egy közös fénykép,akkor jön ki belőled. Nekem most akadt a mult héten egy közös fotó a kezembe,egyszerűen potyogtak a könnyeim. 27L
nem hiszem, hogy ilyen érzelmi hulla lennél, hogy valaki(d!) haldoklik, a családod szomorú és gyászol, te meg bulizni jársz!!!
ha a dédid nem is érdekel, az apukádat támogatnod kéne lelkileg. Nem vele sírni, hanem inkább vígasztalni, és kicsit körbeugrálni.
Vagy úgy gondolod, hogy majd te is felneveled a gyerekeidet becsülettel, aztán ha jön a vég, akkor elvonulsz meghalni, ha már ők nem veszik semmi "hasznodat" ?!
haszonelvű társadalom - értékeinket elveszítettük ...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!