Mit kezdjek az életemmel? Nincs kedvem élni már nagyon régóta.
Annyira szerencsétlen vagyok, hogy az nem igaz. Eddig még nem értem el semmit az életemben, mindig mindent feladok és itthon ülök mióta élek mert nincsenek barátaim (vagyis 1 van). Szerelmes egyszer voltam, de a srác le se szart. Nincs hobbim, csúnya vagyok, rossz tanuló vagyok, nem érdekel semmi, csak ülök bezárkózva egész nap, a társaságot nem szeretem úgyhogy ha jön hozzánk valaki akkor szépen bejövök a szobámba. Majd családot szeretnék később de a szüleim szerint ember legyen a talpán aki az én természetemet majd elviseli. Nagyon makacs vagyok, nem tehetek róla. Olyan "rossz" boldog embereket látni mert nem tudom, hogy ők mit csinálnak, hogy olyan boldogok, szépek meg minden. Még csak középsuliba járok de szerintem nincs miért élnem mert soha semmi nem sikerül és nem is támogat senki. Szakácsnak tanulok de nem akarok az lenni, azért választottam ezt mert muszáj volt valamit. Fel akarom adni mert úgy érzem hogy feleslegesen vagyok itt. Mit kezdjek magammal?
15l
Mondom, tinikor. Dettó ezek voltak nálam is, meg a kifogások. :D
Nyugi kislány, túléled! Hidd el, ez semmi, mi lesz veled, ha nagyobb problémád lesz? Jön még pofon az élettől!
Az ilyen embereknek nehéz lehet...://
De véleményem szerint nem kéne feladnod, mert még sokra viheted, elvégre minden fiatal fényes jövő előtt áll, csak meg kell találni az oda vezető utat...de ha meg sem próbálod, akkor nincs miről beszélni."Nincs kedvem élni már nagyon régóta" ...ezt meg verd ki a fejedből...ha nem szereted a társaságot, nem kell sok emberrel körülvenned magad, de az jó, ha legalább pár barátod vagy (1 is elég), akinek elmondhatod az érzéseidet, már ezzel is könnyítesz magadon..."rossz tanuló vagyok, nem érdekel semmi"...azért vagy rossz tanuló, mert nem érdekel semmi...(legalábbis én így vagyok ezzel)..tanulni kell, akár érdekel a téma, akár nem, mert a tanulás formál minket rendes emberré, és talán még segít is beilleszkedni a társadalomba..."csúnya vagyok"..ez csupán nézőpont kérdése..lehet, hogy még nem találkoztatok, de biztos vagy valaki, aki látja benned a szépet, és ha van önbizalmad, akkor az már rengeteget segít ezen is..."Olyan "rossz" boldog embereket látni"..azért gondolod így, mert te nem érzed magad annak, igaz? ha sok időt töltesz egyedül a szobádban, gondolom sokat töprengsz dolgokon..az is lehet, hogy ha ezeken az embereken, és a boldogságukon gondolkodsz, már attól elmegy a kedved...véleményem szerint a boldogságot több dolog is meghozhatja...én is olyan típus vagyok aki sok időt tölt a szobájában, és az életemen gondolkodok, hogy van e értelme...és ez igazából egy idő után teljesen boldogtalanná tesz...de ha találsz magadnak valamilyen hobbit, az már eleve leköti a figyelmedet, főleg olyan, amit magad is élvezel...én úgy gondolom, hogy azért nincs hobbid, mert nem tudod, mi érdekel téged igazán...lehet,hogyha sokmindent kipróbálsz, találni fogsz olyat, ami érdekel..(mégha nem is olyan nagy dolog)..."soha semmi nem sikerül"..hát igen..ez sok mindenkivel így van..de ha valami olyan dologgal próbálkozol, ami érdekel és motivál téged, semmiképp sem adhatod fel, még ha nem is támogat senki..."Nagyon makacs vagyok"...mindenkinek megvan a saját természete..erről nem te tehetsz..de tehetsz ellene...ez a lehetőség mindig fennáll...szerintem ha szereznél egy hobbit, az már sokat segítene..egy jó hobbi motivál, célt ad, és talán még hasonló barátokat is találsz vele...de a legfontosabb dolog, hogy SOSE ADD FEL!..ha feladod, attól nem leszel boldog...
Bocsi, hogy ilyen sokat írtam, és lehet, hogy okoskodónak tűnök (elvégre csak annyit tudok rólad, amennyit írtál magadról), de én csak segíteni próbálok, mert érdekel mások boldogsága...lehet, hogy nem tudtam sokat segíteni, de azért örülök, hogy elolvastad.. :)
Ráérsz még feladni, hiszen most kezdődik az ÉLET-ed ! Adj esélyt Magadnak, mert ha most véget vetsz az életednek, soha nem tudod meg, hogy mi minden vár Rád!
Egyébként ugyanilyen gondokkal és gondolatokkal küzdöttem tizenévesen mint Te most. Most 58 ( Te jó ég!!!) éves vagyok, és nem bántam meg, hogy mégis életben hagytam magam. :)))
Nekem az segített, hogy kijártam egy menhelyre önkéntes munkát végezni, itattam, etettem, sétáltattam a kutyákat. Persze rossz volt, hogy nem vihettem haza őket, de annyira tudtak örülni a foglalkozásnak, ami nekem is erőt adott. Később kis mütyüröket csináltam, amit eladhatott az alapítvány a hagyományos karácsonyi vásárán. A kutyázás annyira az életem része lett, hogy ma már van egy mudim (kihalás szélén álló magyar fajta), vele kutyasuliba járok, itt-ott kiállításra, mindenféle hasznos-haszontalan trükkre tanítom. Miatta muszáj akkor is kimozdulnom, ha amúgy semmi kedvem - de ha már kint vagyok, alig van kedvem bejönni :D
A vőlegényem meg egy túraszervezet hagyományőrző jellegű táborában ismertem meg még évekkel ezelőtt. Ilyen egyesületek szinte minden városban vannak, csak fel kell keresni őket, például a cserkészeket (tévedés, hogy csak kisgyerekek vannak köztük, nagyon sok korodbeli is cserkészkedik). Ide nem járnak harsány, önpusztító életet élő fiatalok, többségük aktívan sportol, nagyon kedvesek és udvariasak, segítőkészek. Én is elég visszahúzódó lány vagyok, de köztük feloldódok, jól érzem magam. Mai napig járunk a csapattal kirándulni, táborozni, és hamarosan összeházasodunk.
De néhány éve beiratkoztam egy úszástanfolyamra is, ami szintén nagyot dobott az önértékelésemen (régen féltem a víztől), ahogy később egy önvédelmi tanfolyam is. Iskola után buszoztam fel ezekért 30 km-re heti kétszer, de megérte.
Ha nincs hobbid, hát keress egyet :)
23/L
Tanulj meg rendesen angolul és mikor elvégezted a sulit indulj el a nagyvilágba.
Nekem is borús volt a közérzetem... úgy gondoltam jobb egy tengerparton éhenhalni, mint a szobámban szenvedni.
Ennek már 10 éve és most boldog vagyok. Sokat láttam a világból, mindig máshol vagyok.
Elejétől a legvégéig. Hallgasd, engem ma reggel ez nyugtatott meg. A felétől az öngyilkosságról van szó, de az egész nagyon jó.
Most kamasz vagy és ezek tipikus gondok, de hidd el jobb lesz majd, de ha te így állsz hozzá akkor ne is várd hogy nem lesz jobb.
Írtad hogy más ember milyen boldog..nos erre csak azt tudom mondani hogy minden embernek megvan a maga baja, szerintem ritka az akinek tündérmese az élete, de ha majd felnőtt leszel te is jobban megérted ezt.
Ami a bezárkózást illeti. Olyan nincs hogy senki nem áll veled szóba. Tudom hogy ilyen korban mindenhol megvan a "nagymenő" társaság, akikhez nem lehet olyan egyszerűen tartozni. Na és? Miért kötelező ez? keress magadhoz való barátokat. Minden ember más és épp ettől szép az egész:) Tudod zsák a foltját. Nem hiszem el, hogy nincsennek olyan emberek akikkel megértenéd magad, egyszerűen csak neked is nyitni kellene mások felé. Tudod más számára is vonzóbb az aki önbizalmat sugároz. Ha elmarod magad a környezetedtől nem is lesznek barátaid.
Olyan sem létezik hogy nem érdekel semmi. Mindenkit érdekel valami. Csak ki kellene találnod. Olvasás, rajzolás, van esetleg valamilyen hangszer amin kicsit már tudsz játszani, azt fejleszthetnéd, tanulj nyelveket az hasznos is. Csak akad olyan ami szimpi neked. Eljárhatnál sportolni, úszás, futás, vagy akár otthon is mozoghatnál. Írtad hogy szerinted csúnya vagy. Ha ez az alakodra is vonatkozik az utóbbi csak pozitív lenne rád nézve. Nem kell cicababának lenned ahhoz hogy szép légy. Egy csini frizura, kombináld össze a ruháid, hogy minél jobban nézz ki bennük, mosoly az arcra:)
Gyerek vagy még ahhoz hogy feladd. Minden rendben lesz csak még nem találod a helyed a nagy világban. Törekedj arra hogy megtaláld. Sok sikert neked mindenhez, és mégegyszer: fel a fejjel:))
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!