Igaz az, hogy régen a földeken dolgozó szülők derékig beásták a kisgyerekeiket a szántóföld szélén a földbe, mert nem tudtak rájuk vigyázni?

Árnyékba próbálták ásni őket.

Amúgy meg amint látom nem haltak meg. te is itt vagy én is, szóval őseink kiállták a "próbát" nem értem mit rinyáltok. Lehet a mai homokosok már hamar elolvadnának a napon :D

Olvassatok Móricz novellákat, regényeket :)

Hihetetlen dolgokat elmond a paraszti életről.

Pl: ami nálam nagyon megmaradt, hogy volt egy olyan novellája , ahol azt hiszem, hogy ugyanígy földbe ásták a gyereket (és kicsi, még járni képtelen gyereket képzeljetek el, akiket még nem tudtak befogni munkára), megfázott, és otthon nem nyúlhatott hozzá senki. A földtulajdonos felesége el akart látni a gyereket, és persze hozzányúlt. Majd később a gyerek meghalt. A gyerek anyja pedig váltig állította, hogy azért van, mert a nagysasszony hozzáért...Mindezt a 20.század elején, Mo. paraszti életében...

Meg vannak viccesebb, boldogabb novellái is persze, de mindből tükröződik az igazi, paraszti élet.

Kérdező! Lehetségesnek tartom, hogy ettől is reumásak lehettek. Meg persze, hogy állandóan szoknyában jártak, télen a jéghideg vízben is mostak, bokával a fagyos patakban állva ésatöbbi.

lehet hogy volt ilyen

az én dédmamám azt mesélte hogy a báttyát mikor kicsi volt az idősebb szomszéd gyerekre bízták, aztán később mikor nagyobb lett akkor őrá őt, meg a kisebb testvéreket

szóval nem ástak be mindenkit :)

de elképzelhető hogy ettől reumásak lettek

"Most gondolj bele, jön egy nagy bogár vagy valami állat és nem tud elmenekülni?"

Én nem hiszem, hogy a 19. századi, nehéz paraszti sorban élő vidéki embereknek akkora tragédia lett volna egy nagyobb bogarat látni, mint ma nekünk...

Erről még nem hallottam.

Nagymamám apja is gazda volt, ill. "kulák", ahogy mondták, tehát földműveléssel foglalkoztak, de ilyesmiről még csak említést sem tett, hogy bárki a földbe ásta volna a gyerekeket.