Én vagyok a gonosz és a zsugori vagy ezt már más sem tűrné el?

én se adnék olyannak, aki inkább cigit vesz, mint kenyeret!

abból, amit leírtál, nem vagy gonosz.

Apósodék hol élnek, mit csinálnak, dolgoznak?

Mennyivel tartoznak idáig?

Egyébként borra meg cigire én sem adnék. Szerintem vegyél nekik kaját, vagy adjál abból amit főzöl és akkor lesz mit enniük. Én ezt tenném, ezzel még a veszekedést is talán elkerülheted. Pénz nincs, kaja van, tessék nekik tudomásul venni.

Mire kell nekik a 30.000 Ft?

Nem, nem te vagy a zsugori. Ti a férjeddel és a gyerekeiddel külön család vagytok,s magatokról kell gondoskodni.Főleg, hogy ti sem álltok fényesen anyagilag, érthetetlen az, hogy apósodék szinte már elvárják, hogy adjatok nekik pénzt úgy, hogy nem is óhajtják megadni.

Itt a férjednek kellene helyretenni őket. Vele kellene megértetned, hogy ti sem tehetitek meg, hogy havonta X összeggel támogassátok apósodékat.

A férjed miért haragszik? Ő szerinte normális, hogy a szülei isznak, cigiznek, de ti adtok neki?

Ha az én párom így állna hozzá, megmondtam volna neki, hogy akár vissza is költözhet hozzájuk, ha fontosabbak a pénzszóró szülei, mint a gyerekei.

Először is tisztességtelennek tartom, hogy kölcsönt kunyerálnak ki tőletek és utána nem adják meg. Cigit és piát az vegyen, akinek van rá pénze. Nem tudom, hány évesek az anyósodék, feltételezem, hogy nyugdíjasok. Mi is azok vagyunk (75, 67). Saját tapasztalatom, hogy a rezsin, kaján és gyógyszereken kívül egy nyugdíjas keveset költ. Mi pl. jellemző módon még a "dolgozós" időkben vásárolt ruháinkat használjuk, néha-néha veszünk 1-2 darabot. A rezsivel igyekszünk spórolni. Amin nem spórolhatunk, az a gyógyszer, és sajnos a mi esetünkben nagyon sok. Ennek ellenére mi segítjük a gyerekeinket, és nem fordítva. Na nem úgy, hogy pénzt adunk, hanem az unokákat nyaraltatjuk (heten vannak), néha elvisszük őket vásárolni és veszünk nekik valamit, amire szükségük van.

Én "öreg" fejemmel azt javaslom neked, hogy pénzt ne adj. Ne a te pénzedből cigizzenek és igyanak (én sem adtam az apámnak kocsmára annak idején). Vagy fogadják el a természetbeni támogatást (kaját), vagy nem kapnak semmit. Végre rájöhetnének már arra, mit jelent az a közmondás, hogy "Addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér."

Itt az a gond, hogy ti bevásároltok nekik, akkor röhögnek a markukba, hogy legalább arra nem kell költeniük, s abból tudnak cigit és alkoholt venni.

Apósodéknak kellene bevásárolniuk maguknak, rezsit kifizetniük, s ami marad pénz, abból lehet cigit és piát, hamár az unokájukra nem akarják ezek árát költeni.

Amíg adtok nekik, addig nem is fognak tudni ezekről lemondani, hisz lesz miből megvenniük.

A férjednek fel kell nőnie, s felnőtt, legfőképp apa módjára viselkednie. Ő nem szívesebben költené a gyerekeire a pénzt?

Amíg ezen nem jut túl, addig lesznek harcok. Ha szerinte kötelessége a szüleit támogatnia, akkor nem kellett volna gyereket vállalnia, s költhetné a pénzét az apjáékra.

Megérteném ha az anyósék csekély kis nyugdíjból nem tudnának megélni, mert sok a rezsi, gyógyszer. Akkor egy szó nélkül bevásárolnék nekik minden hónapban.

Amíg azonban a cigire és borra telik nekik, egy fillért nem látnának tőlem.