Hogyan lehet egy felnőtt embernek túltennie magát azon, hogy az apja nem szereti és sosem szerette?
A legjobban az fáj,hogy mintha élvezné is ha bánthat,beszólhat valamit,vagy kritizálhat.
Próbáltam már arra gondolni,hogy nem adom meg neki az örömöt,azzal hogy magara veszem vagy sírok. Ez ideig óráig működik,de ha eszembe jut még most is sokszor rosszul érzem magam.
A kérdésem elsősorban nem arra irányul mit tegyek,már nem lakom vele,így a bunkó megjegyzéseit nem kell már hallgatnom.Inkább arra lennék kíváncsi,mit mondjak magamnak ,hogy túl tudjak ezen lépni,hogy vegyem semmibe őt,vagy hogyan utáljam meg.
Sajnos az ő viselkedése miatt a testvéremmel szemben irigy és féltékeny voltam egész gyerekkoromban,de már mindketten flenőttünk és megbeszéltük ezt,nagyon jóban vagyunk .
sokszor gondolkoztam azon, h vajon jó-e, hogy teljes mértékben apa nélkül nőttem fel. és az ilyen kérdések döbbentenek rá arra, h igen.
az apám kb fél éves koromban elhagyott minket, anyum egyedül nevelt fel. ha néha találkoztam apámmal, folyton csak a lenézést, beszólásokat kaptam. ezek után inkább örültem, h nincs velem, mert marhára félresiklott volna a fiatalkorom, az egész személyiségem, ha ő nevel.
próbálj tudomást sem venni róla, úgy talán könnyebb lesz. de így, h elrontotta, és beléd égtek ezek a bántások, iszonyat nehéz lesz. viszont ha magad mögött hagyod, akkor megnyílik az út egy boldogabb jövő felé.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!