Más 18 éves lány is ilyen? Vagy én várok sokat? Ebbe a világba?

Kamaszodott, mikor terhes lettél a legkisebbel. Foglalkoztál abban az időben vele? Számíthatott rád?

Próbálj közeledni felé és beszélgetni arról, hogy miért ilyen, mondd el neki, mit vársz el tőle. Te ismered őt..

Ugyanez volt a helyzet velem is. Én attól "javultam meg", hogy egyetemre mentem és albérletbe kerültem ahol én takarítok, főzök stb mert más nem csinálja meg

20/L

Én is ilyen vagyok, bár a főzés része fordítva van nálam, imádok, nagyon sokat főzök, meg sütni is szoktam sokszor. Viszont én is képes vagyok kupiban élni, és soha nem mosogatok. Kivéve főzés közben, után, mikor sok mosatlant termelek, azokat általában menet közben el is mosogatom. De amúgy van mosogatógépünk, bár az az igazság, hogy még abba se nagyon szoktam bepakolni, inkább a mosogatóba dobálom be a tányérokat meg az evőeszközöket, és otthagyom.

El lettem kényeztetve, ezt a szüleim is tudják, világ életemben pakoltak utánam és csak fenyegettek, hogy legközelebb ha valamit szanaszét hagyok, egyből kidobják. Nem tették meg soha, nem is tennék, én meg ezt tudom. Bár néha elszégyellem magam nem tudom rávenni magam arra, hogy rendet tartsak. Takarítani soha nem takarítottam még ki a szobámat, azt sem tudnám megmondani a takarítószerek közül, hogy melyiket mire kell használni, bár gondolom rájuk van írva. Mosni nem tudok, nem is kapcsoltam még be a mosógépet soha. Teregetni csak akkor szoktam, ha anya felszól, hogy teregessek ki, de ez ritkán van, csak akkor, ha lejár a mosás és pont el kell mennie itthonról, de amúgy mindig megcsinálja.

Ő is dolgozik, sok dolga van itthon is, de csak ritkán szól ezek miatt. Olyankor próbálom kicsit összekapni magam, de aztán abbamarad a rendre figyelés.

Ha mondanak valamit, azt nem szoktam elfelejteni, pl. a teregetést is megcsinálom, de eleve nem szokott szólni, arra se kért még soha, hogy takarítsak ki. Arra kért már, hogy rakjak rendet, azt nem elfelejtem, csak nem csinálom meg legfeljebb, vagy halasztgatom addig, amíg már engem is zavar a kupi és akkor kicsit összepakolok. De ha megkérnek arra, hogy vegyek ezt-azt a boltba, ha tudják, hogy megyek, azt sem szoktam elfelejteni, vagy ha megkérnek, hogy etessem meg a kutyákat, azt sem.

Én nem ülök otthon sokat, sőt szinte csak aludni járok haza, vagy még azért sem, mert legtöbbször a barátomnál alszok. Bulizni én sem járok, amúgy jó tanuló voltam gimiben is végig, most megyek főiskolára, szóval amúgy nem vagyok egy elcseszett lény, csak a rendre valamiért képtelen vagyok figyelni. Gondolom ha már kénytelen leszek a saját lakásomban, akkor meg fogom tenni. Kistesóm nincs, de ha lenne én sem foglalkoznék vele túl sokat, nem igazán vagyok gyerekbarát, és úgy lennék vele, hogy nem nekem csinálták. Ha nem érnek rá, akkor ott a nagymama, vagy fogadjanak bébiszittert, én nem lennék hajlandó a programjaimat a totyogó testvéremhez igazítani. Sajnos ilyen önző vagyok. 18/L

Amíg otthon laktam a szobámban pl. én se szerettem kifejezetten rendet rakni. Ami nem azt jelenti, hogy mocsok is volt, csak kupi. Viszont minden mást megcsináltam. Nálunk leginkább az jött be, hogy anyu mindig írt nekem cetlit, hogy mit kell megcsinálnom aznap. Nem mondom, hogy kifejezetten boldog lettem volna tőle, ha mondta anyu mindig puffogtam egy sort. Így puffoghattam magamban amikor elolvastam a reggeli kávém mellett (mindig alá rakta a kis piszok, hogy kikerülni se tudjam :)). De érdekes módon mindig kész lettem vele mire anyu haza ért.

Az én öcsém 14 évvel fiatalabb nálam és sokat vigyáztam rá. Nem volt kívánságműsor. Megint csak nem állítom hogy mindig szerettem csinálni, de túléltem és sosem az öcsémre haragudtam.

Szóval a válaszokat olvasva, lehet, hogy engem neveltek túl diktatórikusan, de nálunk valamilyen szinten elvárás volt, hogy segítsen mindenki otthon és ha nyáron otthon voltam egész nap, akkor több mindent kellett nekem csinálni. Év közben persze lehetett takarózni a "sok a házi, tanulnom kell" szöveggel (mert azért ezt is megjátszottam párszor, persze anyu is tudta, hogy mennyi az igazság alapja :)).

19 éves koromig laktam anyámékkal,öcsémmel 15 év van köztünk.

Kupis,rendetlen és lusta voltam,tök jól elvagyok a kupi közepén.

Párszor raktam rendet,elmosogattam,de nem járt érte egy köszi se.

Öcsémet rendszeresen kérdezés nélkül hagyták rám (heti 6x kb),nem kérdezve hogy van-e dolgom.

Együtt éltünk,de inkább csak egymás mellett.

Leléptem koliba amint lehetett,azóta magam tartom fenn,rendet tartok,párommal élek,finomakat főzök,mert látom hogy van értelme.

Anyáméknál nem volt.

Örülök hogy elszabadultam (pedig már ennek sok éve)