"Ha anyum úgy gondolja, akkor úgy lesz és kész! " - szerintetek ne essen rosszul és ne rémítsen meg?

Pár nap és szülök. Anyósom felajánlotta, hogy jön segíteni, aminek örülök mert tényleg jól fog jönni egy segítő kéz. Főleg, hogy van egy kétévesünk, a férjem meg dolgozik már majd.

Mondtam a férjemnek, hogy döntse el, hogy azalatt a pár nap alatt, míg a kórházban leszek, hívja e már az anyukáját vagy nem. Azt mondta ellesznek ők a kicsivel addig. Aztán már nem volt biztos benne, egészen odáig, hogy anyósom már úgy készül, hogy jön egyből, ha megszületik a baba.

Ebben nem az zavar, hogy jön, hanem szerettem volna, ha ezt mi vagyis konkrétan a férjem dönti el, hogy hogy a legjobb, hogy legyen. Mondtam neki is, mire a fenti mondattal "zárta le" a vitát. Utóbb már nem is emlékszik hogy mondta, nem úgy gondolta stb - ezzel védekezik, de érteni nem érti, miért borultam ki.

Tudom, hogy terhesen könnyebb kétségbe esni, de mint írtam megrémiszt ez a kijelentés, mert mi lesz később, ha hazajövünk és olyan határozatlannak érzem a férjemet..